Eljött az idő, hogy elköltözzek innen. Magyarázat a másik blogon. Szeretem ezt a helyet, nem is viszem át a dolgaimat, ahogy a freeblogról se költöztettem ide, de kell a változás.

http://fenybenezz.wordpress.com

Kedd óta, amióta hazajöttünk táborból, nem voltam dolgozni. Nem is tudtam volna menni, annyira fáradt voltam. Volt olyan nap, amikor 2x feküdtem le nap közben, holott fél 10-kor keltem! De a pálmát azért a péntekről szombatra való 12 órás alvásom viszi. Ez után éreztem úgy, hogy na, kipihentem magam, talán.

Holnap viszont már muszáj melózni mennem. Annyira béna voltam, hogy nem adtam le a jelenléti ívemet, ugye a táborozás hevében... szóval imádkozom, hogy megkapjam a pénzem, és ezen felül még ha nem kapnám meg holnap, akkor beviszem a jelenlétimet, és imádkozom tovább, hátha hamar utalnak. Így viszont nem tudom, miből fogok élni a napokban... alig vártam a tizedikét, mert hát annyi, de annyi pénzem volt a hónapban, gondoltam minél hamarabb elverem valamire... jó vicc.

A köztársaságiról még nem tudok semmit. Jó lenne, ha kiderülne, de most az elsődleges, hogy holnap megkapjam a pénzem. Vagy legalább a héten. Szóval most több dologért is kell imádkozni: azért, hogy megkapjam a pénzem, azért, hogy a tulaj ne vágjon ki az albiból mint macskát a dolgát végezni, mert neki is tartozok egy kisebb összeggel. Ja, és azért is, hogy a telefonomat ne kapcsolják ki. És hogy a nyuszim ne legyen beteg (úgy tűnt a napokban, gondoltam megkapom a pénzt, és elviszem orvoshoz).

Felnőttlét, én így barackul nem szeretlek!

A meló szar. Alapvetően szeretném, de rohadt gyors vagyok, és az elmúlt napok statisztikája alapján sikerült pont úgy belőniük a darabbért, hogy még a 3600-at se keressem meg a melóval. Nem akarok tovább itt dolgozni. Sikerült összebalhéznom a du-os csoportvezetővel is, amit ugyan lerendeztünk, de akkor is. Nekem ez így nem jó, hogy még a minimumot se érem el az adatrögzítésben. Legalábbis az egyik napon, amiről van statisztikánk, és már számít is, azon nem sikerült (jó, mondjuk csak 8-ig voltunk). Az előtte napomon felidegesítettek, akkor nem is akartam normálisan dolgozni, de az még órabéres szerződéssel volt. Keresek mást, hátha találok.

Nagyon fárasztó a 8 óra munka, 3-4 óra utazás naponta, de mostanában legalább a buszon már tudok aludni. Alig tudom mellette elintézni a dolgaimat, de azért szeretném én ezt, ha tudnék is vele tényleg pénzt keresni. Meglátjuk.

És amikor a barátságaim egy része rendbe jönni látszik, akkor persze, hogy egy másik emberben meg csalódom. Pedig megígérted, hogy nem így lesz!

Blogolok. A múltkor utaztunk a lakótársammal az egyik iskolaszövetkezetbe mentünk, szóval fent vagyunk a tömött villamoson, és a bácsi megszólal:
-Át kéne menni a másik oldalra... mer' a kocsmába indulok.-
Mindezt ilyen kedves, elnéző, bohókás Dumbledore-os stílusban, hát ha lett volna hely tuti, hogy összegörnyedve röhögök.

Találtam Pesten munkát, betanulok még, az ONYF-nek kell rögzíteni adatokat. Darabbéres, elméletileg, gyakorlatilag még órabér van azon szerencséseknek, akiknek már van. Nekem nincs, a betanulásért nem jár. Tetszik, annyira nem monoton, és nem is hajtják ki belőlünk a lelket.

Ében rohadt édi! :D Végre láttam rajta először a napokban, hogy szeret kint lenni, a nappali volt az áttörés, elugrándozott, aztán most már a szobámban is ki mer jönni a ketrecből, és a parkettától se fél. Amúgy a felemelést meg utálja. Ma nagyokat pattogott a szőnyegen, majd levideózom nektek!^^

A HP 5. részénél tartok már, azt szoktam a buszon olvasni miközben járok fel Pestre, szóval így gyorsan lehet vele haladni.

Ma a meleg annyira betett már, hogy tisztára hülye voltam, és csodás szóviccekkel fárasztottam Lököttet, a lakótársamat (tőlem van a neve) mint pl.:
Kinyúlt a nyúl / Benyúlt a nyúl (ez a lefeküdt / felkelt megfelelője)
Mondtam neki, hogy megy a vihar vele kistescóba. Azt mondja utána, hogy jó lesz ha már esni kezd, én meg, hogy ja, akkor mehet a vihar a Tescóba. Tudom, tudom, hogy nem vicces, de hát na! XD

Ma voltam vizsgázni, egy élmény volt. A tárgy neve Felnőttoktatási rendszerek. Egész évben semmit nem tanultunk kb, csak hegeszteni, a tanár képtelen volt másról beszélni, ha meg mégis csendben volt, akkor fél órán keresztül kereste a dokumentumot, amit meg akart nyitni. Ráadásul mindezt csütörtök délután... hát mondanom se kell hogy az esetek 80%-ában messze elkerültem az óra környékét is. De nem baj, nekem 5-ös kell a köztársasági ösztöndíjhoz, majd én vizsgázok!
Bemegyek, közli, hogy akkor leszek szíves 10 percet beszélni a felnőttoktatásról. Na a szürkeállományom hátsó szegletéből előkapartam valamit, amit az elmúlt két napban olvastam (ja, túlzásba vittem a készülést) és azt elkezdtem neki mondani. Az esetek egy részében gőzöm nem volt, miről beszélek, sőt, amikor kérdezett, és válaszoltam rá, arról se, de azért én válaszoltam, ne érje szó a ház elejét. Szóval megizzasztott, de végül meglett a jegy. Még megyek majd munkajogból, röpke 70 paragrafust kéne megtanulni... jó esélyem van rá, valóban! -.-

A mai napom egyébként ezen kívül egy rakás ... semmi. Még sz*rnak s nevezném. Képtelen voltam bármi értékelhetőt csinálni egyetlen telefonon kívül amivel bearanyoztam valakinek a napját. Meg még jó néhány napját, szóval a jócselekedetem az végülis megvolt. ^^ Csak magammal is kéne már jót cselekedni.

Ja, múlt vasárnap elvégeztem egy reiki tanfolyamot, nagyon tetszett! *.* Akit érdekelnek részletek, annak a polgárpukkasztás elkerülése végett privátban mesélek, csak szóljon. :)  Azt hiszem ennyi. Megyek, és folytatom tovább a semmi értékelhetőt, ami a Vámpírnaplók újrakezdett részeinek nézésében, a HP5 olvasásában, foci"nézésben", sültkrumplievésben (azt se tudom mikor ettem utoljára), virslisütésben, a nyúlon való röhögésben, és a melegtől való szenvedésben fog kimerülni. Rég volt utoljára, hogy ennyi semmit csináltam egy nap... az utóbbi időben a napjaim megtervezettek voltak, aktívak, pörgősek. Akarom! És azt is, hogy a hisztizhetnék elmúljon. Hátha így, hogy klaviatúrára hánytam, jobb lesz... -.-

Tegnap egy tömegközlekedési katasztrófa voltam, amit nem is tudom pontosan, hogy hogy hoztam össze, de sikerült.
Szóval felkeltem reggel hajnalok hajnalán, de tényleg, FÉL HATKOR, amikor éppen hazatántorognom kellett volna zsenge ifjúkorom örömére valahonnan és lefeküdnöm, de nem, neeem, na lényeg a lényeg: elindultam nagy nehezen az állomásra. Ott voltam 7 órakor. A vonat 7:05-re volt kiírva az I-es vágányra, Cecére ment. A vonat késett. A II-s vágányról indult. A bemondóba nem Cecét mondtak, hanem valami egészen más települést. A vonat 7:12-kor hagyott ott.
Bementem a pénztárhoz, kérdezni váccáp a vonattal. Azt mondja nekem a nő később indul mert a pesti is később indult, 40 perccel. Na hát olyan 8 óra felé már nagyon gyanús volt a helyzet...
Bemegyek (megint) érdeklődni, erre a nő hülyének nézett, mert hogy az a vonat már régen elment. Hát én meg kiakadva hápogtam, hogy de nem arról a vágányról és nem is azt mondták be, szóval tök rendesek voltak és kicserélték a jegyemet (egy drágábbra) szóval utána felhívtam Kaposvárt hogy kések a felvételiről. Ja, ekkor már sírtam, annyira kiakadtam a fáradtság-várakozás-idegeskedés-döbbenet kombótól. Szóval jól indult a nap, nagyon...
Felszálltam a vonatra, el is jutottam felvételizni szépen, oda is értem, bár az épületet nehezen találtam meg, de végül mégis. Nem jutottam tovább a következő fordulóba, viszont azt az indokot mondták (és ez most hülyén fog hangzani) amit vártam, úgyhogy örülök. ^^
Találkoztam egy barátnőmmel, a vonatom meg 17:03-kor indult. Felszálltam rá, de akkor szakadt ránk épp az ég, így késve indultunk. Átszállás Dombóváron, amit "szerencsésen" elnéztem, így megint lemaradtam a vonatról. Jegypénztárba be... és próbáld meg elmagyarázni egy MÁV-os pénztárosnak, hogy adjon már egy kiegészítő jegyet 310 Ft-ról, hogy hazamehess... mert hogy ennyivel került többe megint a jegyem a másik útirányba. Na itt vártam vagy másfél órát, mire sikeresen felszálltam a vonatra valami 20 óra után, aztán Pusztaszabolcson át, és végül 22:28-kor értem Dunaújvárosba. Rohantam, hátha elérek egy buszt ami bejön a városba, és szerencsémre volt is egy 22:30-as indulással kiírva, körmenetes, és 22:31-kor volt a Vasútállomáson. Aha, de NEM TEGNAP! Lekéstem a buszt, ezt már tényleg nem akartam elhinni... ja, ráadásul a telefonom lemerült még útközben, úgyhogy bementem a pénztárhoz, és kértem a nénit, hívjon nekem Fix taxit. Azt mondja annak nem tudja a számát, mindenképpen az kell? Hát mondom az az olcsóbb, de jó akkor a másik is. Azt mondja:
"de biztos van annyi pénze? Nehogy aztán velem akarják kifizettetni..."
Na tisztázzunk valamit. Az, hogy sajnálok a kikúrt taxira kiadni majdnem 1000 Ft-ot arra a néhány km-re amire még a 290 Ft-os buszjegy is rablás, nem jelenti azt, hogy nincs nálam elég pénz, pláne azt, hogy majd vele akarom kifizettetni... gyökér -.-
Aztán nagy nehezen a tudakozóból kinézte a számot, de nem akarta elhinni, hogy az a számuk, szóval még győzködtem 3 percig ("de, tessék elhinni máán, a fixtaxinak nem 0-ra végződik a hívószáma! emlékszem!") és utána véééégre hazaértem. Hosszú nap volt. :)

Ja, és Willel pont elkerültük egymást reggel a vonatállomáson, mint később megtudtuk. Valószínűleg azért, mert olyan dühös voltam, hogy nem tűnt fel, hogy ott van, nem láttam.

Nyúúúúúúl! *.*

Tegnap voltam színházban Ashleykével meg Angelinával meg két barátjukkal. Az Én, József Attilát néztük meg. Annyira nagyon tetszett, hogy egyszerűen képtelen lennék szavakkal leírni... totális, teljes és visszavonhatatlan szerelem köztem és a musical között. Szóval az új szerepálmom is megszületett, a darabban Flórát játszani. *.*

Utána meg Pesten aludtam, és olyan jó volt, sokat-sokat beszélgettünk a lányokkal. Ja, és már elkezdtem ám olvasni a könyvet! ^^
Ma nem mennek a szavak. Egy ilyen katarzis után ez nem is csoda...

Zavart érzek az erőben...

Már le akartam írni egy ideje, de mivel egész félévben rohadtul tróger voltam, így most szakadt minden beadandó a nyakamba, és alig bírok alattuk mozdulni: szóval múlt csütörtökön Pesten voltam, egy frissdiplomásokat és gyakornokokat közvetítő cégnél, állásinterjún. Mármint az lett volna a lényeg, hogy továbbközvetítsenek onnan egy céghez, amihez pontdeéppen passzolok.
Na én szépen megnéztem az útvonaltervezőben, hogy jutok el a Népligetből a VAM Design Centerbe, természetesen metrózás nélkül, inkább a hosszabb úton, hogy legyen esélyem a tömegközlekedésre költendő jegyárat elinni: 1-es villamos, 9-es busz.
Az első buszomat már Pestig lekéstem, mert elég az a 20 perc kiérni, még úgy is, ha nyomtatok - nem volt elég, de védelmemre szóljon, hogy 18-kor már láttam a buszpályaudvart, és a busz nem volt már akkor sehol. Hülye sofőr, aki hamarabb elindult!
Szóval vártam még kitartóan, biztos késik alapon, aztán meg inkább átgyalogoltam a másik megállóba, ahonnan hamarabb indul a következő, és gyorsabban odaér. Útközben még beugrottam boltba is, ráértem, 1 órám volt pluszban, aztán végül csak felszálltam a megfelelő járatra, és oda is értem időben.
Az első feladat nagyon gyorsan pipa volt, azonnal megtaláltam az 1-est (bár azt nem értettem, hogy a hülye útvonaltervező miért akart elvinni egy megállóval arrébb, hogy felszálljak a villamosra, amikor a Népligetnél is fel lehet, na mindegy.)
Felszálltam, leszálltam, rohantam a megfelelő helyre, hogy a 9-es buszra felpattanjak, és pont akkor jött is, oldalán kiírva, Deák Ferenc tér, hát ez kell nekem, felugrottam rá, leültem, de olyan nyomasztó érzésem volt, hogy miért nem mentem inkább egyel később, és néztem meg, biztos ez kell-e nekem. Pár megállót elutazgattam, mire találtam egy szimpatikus embert, akihez hajlandó voltam hozzászólni halkan, mormogva, hogy ne röhögjön rajtam a fél busz ('zmegyadekra?').
Kiderült, hogy rossz irányt választottam. Következő megállóban le, áttévedni a másik megállóba, az út túloldalán (ami mint tudjuk Pesten nem olyan egyszerű), aztán fel a másik 9-esre, és végre jó volt az irány!
Még így is fél órával előbb odaértem, úgyhogy gyorsan megkerestem a mosdót, hogy arcot rajzoljak magamnak, meg átvegyem a magassarkút, mert abban nem tipegtem fel Pestre ugyan, de azért az kell.
Megtaláltam az irodát, meg a kedves gyakornok lányokat, akik segítettek abban, hogy várjak, utána meg felkísértek. Kitöltöttem a személyiségtesztet, majd még egyszer megkérdeztem, úgy kellett-e kitölteni, ahogy megcsináltam, mire a kiscsaj belekavarodott, úgyhogy inkább hagytam. Megérkezett az interjúztatóm, elkezdtünk beszélgetni, fura pasi volt, végül arra jutottunk, hogy most sajnos nem tudnak nekem gyakhelyet találni.

És akkor most jön a számomra fontos rész, figyelem, figyelem, a nyugalom megzavarására alkalmas mennyiségű optimizmus és spiritualitás következik, akit nem érdekel, az NE olvasson tovább!

Szóval a pasinak volt valami képessége, ez tuti, mert időnként mellém nézegetett, mintha az aurámat lesné, meg voltak dolgok, amiket lazán elmondott rólam anélkül, hogy ismert volna valaha, például (és erről nem volt szó) hogy érdekel a spiritualitás.
Azt mondta, mindenképpen a színészettel kéne inkább foglalkoznom, sokkal erősebb bennem ez a dolog (mintha erre teremtettek volna) és kérdezte, kaptam-e már visszajelzést, mondtam, hogy szakembertől nem, és mondta, hogy akkor ő most ebben megerősít. Azt mondta, Dunaújvárosban keressek olyan lehetőséget, ahol össze tudom egyeztetni az előadóművészetet és a HR-t, mondtam, hogy ezt nem egészen értem, de aztán elmagyarázta. Szóval nagyon pozitív beszélgetés volt, jól éreztem magam, és érdekes dolgokat mondott, mintha megint irányba állított volna.
Na ezek után elmentem egyet sétálni, kellett a nagy impulzusra, és elgyalogoltam a nyolckerbe, gondoltam megnézem Hidoit, amiből aztán nem lett semmi végül, mert rájöttem, hogy inkább már hazafelé kéne vennem az irányt. Szóval sétáltam tovább, és rátévedtem arra az útvonalra, ahol vagy 10 antikvárium van egymás mellett. Az egyiknél látom kiírva: ezoterikus könyvek -20%. Ó, hát ez kell nekem, bementem, és pont ráakadtam két kötetre, amit már nagyon régóta keresek, Müller Pétertől egy dráma és egy zenés darab gyűjtemény, a kettő együtt 3000-ért, marha jó vásárt csináltam! Eldöntöttem, hogy ez nem lehet véletlen, mert abban egyébként sem hiszek, és hogy pont előtte való nap küldte anyu, hogy mikor kell mennem felvételizni, az meg aztán pláne nagy egybeesés, szóval húú... de jó lenne! *.*

A mai napodat Varázslat hatja át.
Borostyán - kiváló teljesítmény, boldogulás

Gyógynövény és futónövény. Az ódon házak falán találod. Jelképezi a boldogulást, a szellemi felkapaszkodást, a lelki ellenállókészséget. A borostyán makacs növény, szorosan tapad a falhoz, ellenáll a viharoknak és a szélnek. Ez a makacs büszkeség segít most Téged ebben az élethelyzetben. Mivel a borostyán örökzöld növény, a halhatatlanság, örökkévalóság szimbóluma is. A mulatozás, a baráti kötelék, a függőség jelképe is lehet. A férfiasságot, a fiatalságot, az életörömöt is jelenti. Negatív értelme kártékony, élősködő jellegéből adódik, ugyanis a fatörzset körbevevő borostyán a fa pusztulását okozza - így egyben az ostoba, fojtogató ragaszkodás szimbóluma: az éltető fa nélkül saját maga is elpusztul.

Szerelmi üzenete: A tartós kapcsolatot birtoklás, élősködés jellemzi. Hiányzik a bizalom. Ne zaklassátok egymást telefonhívásokkal, féltékenykedéssel! Párkeresőknek titkos hódoló, vagy egyoldalú szerelem.

Ezt mondja neked:

Üzeni, hogy ne telepedj rá társadra, barátaidra, ismerőseidre, szomszédainkra.
Vizsgáld meg kapcsolataidat, gondold át, nem terhes-e neked, vagy nem telepszel-e túlságosan valakire.
Mivel a borostyán az elismerés jelképe is, azt is vedd észre, hogy miért érdemelsz dícséretet.
Erre is gondolj: Petőfi, Arany Jánoshoz írott versét olvasd: „Más csak levelenként kapja a borostyánt, / S neked rögtön egész koszorút kell adni." Ha ma borostyánt látsz, tépd le és préseld le egy levelét.

Tegnap dupla meglepetés történt: elmentem Pestre BK talira (előtte nap találtam ki, szóval annyira már nem voltam meglepett XD) és mivel előtte este döntöttem el, hogy megyek, így csak Alexának és Milenának szóltam, szóval én voltam a meglepetés vendég. ^^
Felkeltem fél 7-kor, aztán a nagy készülődésemmel lekéstem a buszt, ami a vonathoz vitt volna. Szóval mentem egyel később, de akkor már kigyalogoltam az állomásra (laza 40 perces séta), aztán végre odaértem. Leszálltam Kelenföldön, mert vágányzár volt, szóval onnan a 49-es villamossal irányoltam át az Astoriára, ahová jött értem Hidoi. Jó hír: következőnek már tudni fogom az utat! :D

Mire odaértem, addigra kisült, hogy már senki nem lepődik meg, mert kitalálták, hogy én jövök az adott irányból... na mindegy. Meglepődtem, hogy milyen sok ember van (és hogy milyen sok eddig ismeretlen... legközelebbi talin már lehet, hogy miattam kell majd névtanulós játékot játszani ?! O.o )
Befutottak Milenáék, meg Ashley, aki meglepődött, jeeeee! :D Ő volt az egyik célpontom a meglepetéssel, szóval végülis fél sikerélmény volt. ^^
Nagyon jól éreztem magam a találkozón, Leonak meglepően narancssárga haja van (<3) Jimnie pedig időről-időre lenyűgöz azzal, hogy fejből idézi a blogomon elhangzottakat és az adataimat. (Mint például a lakcímem. A születési dátumomat is tudod fejből? XD)
A tali Hidoinál végződött, de én még hamarabb is figyeltem, szóval figyelem figyelem! Aki legközelebb négyszemközt akar velem beszélgetni, az tépjen sorszámot! XD Totál vicces volt, hogy ahová ültem, előbb-utóbb mindig ott termett a banda nagy része. :D Ezt táborban is megfigyeltem már (Napcsi imádott is első táborunkban, ahol mindig tele volt a szobánk, ha bent voltam, és a mellettem lévő ágyon aludt XD ). Szóval tök jó volt újra megfigyelni (aki meg így nem tudta elmondani amit szeretett volna, attól bocsi, msn elérhető vagyok.;) ).

Elindultam hazafelé, kiderült, hogy fél órával elnéztem a vonatindulást, így elértem. :D A járgány késett 10 percet, szóval addig elszórakoztam az állomáson. Ja, de előtte még a villamoson, hát... nem nagyon szeretnék többé ezen a villamoson utazni. A következő párbeszéd zajlott le egy nő és egy férfi között:
(Nő): -Ne leheljél rám légyszíves!
(Férfi): -Miért, hát én alkoholista vagyok. Az is baj, hogy őszinte vagyok?!

Szóval felszálltam a vonatra, erre berobban mellém három nemanaponbarnult kölyök. Az egyik megszólít, hogy leülhetnek-e, a másik meg, hogy merre megy a vonat. Olyan hangszínen, ami annyira passzolt a kinézetéhez, mint a kék a sárgához, iszonyúan vékony hangja volt (mutált, gondolom, de áh) úgyhogy majdnem kiröhögtem, mert azt hittem, hogy csak szórakozik velem. Aztán azért válaszoltam, és jól tettem, mert kiderült, hogy nem viccelt, tényleg ilyen a hangja.
Szépen elindultunk, ők beszélgettek, én nevetgéltem rajtuk (velük együtt, szóval ez egy jó pont volt) aztán kiosztották maguk között a kamu, de érvényes diákigazolványokat. Osztották szorozták, kinek melyik legyen, utána meg úgy csináltak, mint ha aludnának, hát a kalauz annyira nem röhögött, ráadásul azt hitte, velem vannak, én meg mondtam, hogy nem, semmi közöm hozzájuk. Szóval "felébresztette" őket, azok meg elkezdtek jópofáskodni (csak nem voltak viccesek) és a végén a kalauz közölte (mert az egyik nem akart fizetni) hogy a következőnél leszállhatnak. Na a legidősebb közülük, aki volt vagy 17, ez előtt már elkezdte mondani, hogy most már ne hülyéskedjenek, stb, de már mindegy volt. És lenéniztek! Aztán amikor szóltam érte, akkor meg meglepődtek, hogy 22 vagyok... Érden leszálltak. Én meg röhögtem tovább magamban rajtuk. Számomra mókás volt, de ha én lettem volna a kalauz, akkor tuti nem lett volna kedvem röhögni...

Sokat gondolkodtam az utóbbi időben, hogy mi legyen, de végül úgy döntöttem, hogy megint lesz nyuszim. :)

Tegnap-ma volt. Nagyon rég éreztem már ilyet, amit most: 8-kor kezdtünk, 2 után valahogy feküdtem le aludni, és már fél 7 óta fent vagyok.
A Szakestély nagyon-nagyon jó volt, benne volt a 10, de talán az 5 legjobb Szakestélybe számomra, amin eddig voltam. Az apróságok ellenére, amik nem mentek zökkenőmentesen is így van ez, mert nem (csak) ezen múlik a dolog.
Furcsa látni őket, akiket kereszteltem így, hogy már "ekkorák". Olyan érzés lehet ez, mint amikor az anya nézi ahogy a gyerekei felnőnek, hát igen, ez történik folyamatosan, és olyan nehezen tudom elhinni, nem rég még Műszaki Tanár fórum volt arról, hogy hogyan tovább, aztán szakot alapítottunk, most meg már ott tartunk, hogy néhány hónap, és hivatalosan is megalakul az Első Bölcsész Valéta Bizottság. Annyira büszke vagyok!

Ugyanakkor kicsit fáj is, és félek is. Nem tőlük, tudom, hogy jók lesznek, és mindent, amit kaptak, át fogják adni. Azoktól félek, akik majd 5-10 év múlva ott állnak, és talán ismerni sem fogják a gyökereiket, és még csak nem is feltétlenül emiatt; amiatt, hogy szégyenkeznem kell majd miattuk. Mert elfelejtik, hogy kik ők, és elfelejtenek minket is.
Talán ez vezetett oda, hogy olyat tettem, amit utoljára ha jól emlékszem akkor még elsőévesként itt: korán felébredtem, megszállt az ihlet, és nem hagytam elsuhanni, hanem írtam egy felszólalást a Tisztségátadóra. Már most. Azt hiszem, ez tényleg jó lett!

Bizony. 7 hónapja...

22 éves, alig használt torkomat és jobb fülemet elcserélném egy újabbra, egészségesebbre.

Hús íze van a húsnak! A csokinak meg csoki! A joghurtnak meg joghurt! Finom, ízes a tea! Normális, itthoni ruhában vagyok, nem pizsibe! Végre!!! *.*

Pénteken este úgy jött haza lakótársam, Lökött, hogy lázas volt már. Szombatra aztán eléggé megbetegedett, ahogy én is éreztem már reggel, hogy valami lappang bennem. Estére aztán teljes volt a káosz a szervezetemben, de gondoltam másnapra majd haj de kiheverem. Hát haj de nem.
Vasárnap egész nap lázam volt, és nem akart lemenni az Istennek se, pedig szedtem a Panadolt, sajna csak ez volt itthon, mint gyógyszer. Délután már elkezdtem magam vizesruházni, de nem használt, és amikor a hűtőfürdő után 40 fokos lázam volt, akkor mondtam Lököttnek 5 körül, hogy hívja ki az ügyeletet.
Az ügyeletes orvosbácsi mentőssel jött, amin néztem egy nagyot. Megvizsgálták a tüdőmet, a mellkasomat, a szívemet is meghallgatta, vérnyomást is mért, megnézte a torkomat, megtapogatta a nyakamat. Nincs tüdőgyulladásom, a vérnyomásom jó volt, a pulzusom kicsit magas, egyedül a torkomat látta kicsit pirosnak, de még az sem volt vészes. Felírt Klacidot, Algopyrint, és Erdomedet (jut eszembe utóbbi kettőt be is kéne venni) és írt egy papírt, hogy felső légúti influenzám van. Ja, és kaptam dupla adag Algopyrin injekciót is, szóval rövidesen már jobban lettem.
Tegnap még volt lázam-hőemelkedésem, eléggé leharcolt is voltam, alig tudtam felkelni. Ma már se láz, se hőemelkedés, de a légcsövem az fáj nagyon, ráadásul egész nap kb rosszul voltam! Egész délután émelyegtem, és hányingerem volt nagyon, pedig ma napközben már két kiflit is megettem! Irtó rossz, és még a gyomrom is fájt, mintha sok lenne a gyomorsavam, lehet az is volt, én nem tudom, de tényleg már nagyon ki voltam ettől az állapottól, ami nem hagyott békén.
Most kezd jobb lenni, gyanakszom a gyomorpanasz miatt az antibiotikumra, a hányinger miatt meg az Erdomedre, mert tegnap pl eléggé vakaróztam délután, lehet a mellékhatások is befigyelnek. Kezdem elveszteni a türelmemet ezzel a betegséggel kapcsolatban, remélem, holnapra már jobb lesz. Legalább a gyomrom hagyjon már békén, és hányingerem ne legyen!

A 6,33-as átlagomra 19.400 forintot fogok kapni a félévben havonta. Amikor én még kislány voltam FSZ-es voltam, az 5-ös átlagomra kaptam 26.200 jó magyart... azt hiszem, kezdem visszasírni. Nagy mázlija a helynek, hogy van a Hagyományőrzés, máskülönben még ennyire se lenne "jó" véleményem az iskoláról.

Viszont kitaláltam, hogy mi lesz a Szakdolgozati témám, és fel is kértem már a konzulensemet, aki egyenesen el van ragadtatva az ötlettől. ^^ Tudom, hogy csak jövő év elején lesz esedékes a dolog, de addig még tervezek sok bőrt lehúzni az iskoláról ezzel a dolgozattal: tavasszal Tehetségnap, arra megcsinálom a kutatási tervet, ősszel TDK, arra megcsinálom a kutatást, és jövő tavasszal pedig tervezem szélesebb körre kibővíteni.

Visszatért az érdeklődésem ezek iránt a dolgok iránt, és a kedvem, hogy belevágjak. Ja, és gyakorlati helyet keresek HR területen, nem lapul ilyen lehetőség véletlenül valakinek a zsebében, aki erre jár? ^^

mostanában a lakótársaimnak. Mindenféléről, magamról is, meg másról is. Van olyan délután, hogy be se áll a szám szinte, és tök jól elbeszélgetünk velük, és úgy, hogy én is aktívan részt veszek a társalgásban. Azt hiszem, ez jót jelent. Túl magamba voltam fordulva, talán kezd vége lenni már, ideje. :)

A mai napom, hát... el tudtam volna képzelni jobbat. Egész nap a pénz miatt bosszankodom, utálom, amikor ilyen helyzetbe "kényszerülök".
Na, utána Ashleynél találtam ezt a szupi számot, amit Angelinne énekel. :D Imádom KC-t, nem is véletlen lett ő a kariképem. ^^
Köszi Ashley, hiányzol! <3 *.*

Rengeteget alszom, és mégis szinte mindig fáradt vagyok, és sokszor kedvetlen is.
Voltam otthon, allergiavizsgálaton, az eredményeim jók, de azért még megyek majd az Asthma Ambulanciára, biztos, ami biztos, a főorvosnő nagyon aranyos volt, és szakszerű, szeretem az ilyen orvosokat.
Egyébként meg magamba fordultam kicsit. Mármint ide se írok, pedig sokszor lenne mit, de úgy érzem, hogy nem akarom leírni, mi van velem, magam sem tudom, hogy miért. Talán azért, mert az emberi kapcsolataimat fontosabbnak tartom, ezáltal inkább elmesélem azoknak, akiket érdekel, és megkérdezik, vagy ha meg valami olyan van, amit nem akarok elmesélni, azt úgyse fogom leírni sem.
Komolyan foglalkoztat a pszichológushoz látogatás gondolata. Nem akarok gyógyszert szedni, de egy hete megint majdnem pánikrohamom volt, de szerencsére még idejében kontrolláltam, nem tudom, hogyan sikerült, vagyis tudom, hogy mire gondoltam, de hogy miért sikerült, azt nem.
És nem is ezért akarok elmenni, el akarok én már menni elég rég óta. Tudom, hogy tudna segíteni dolgokban, mert van olyan, amit érzek, vagy gondolok valahogy, de nem hiszem, hogy az jót tesz nekem. És eddig szerintem nem voltam igazán kész rá, hiszen mindig a pénzre fogtam, és ha nagyon akartam volna, hamarabb is eszembe juthatott volna a TB-s rendelés. Mégis most jutott eszembe, ez azért jelenthet valamit.

Szóval, csak úgy elvagyok. Nem érzem magam rosszul (már) a bőrömben (annyira) de azért lenne mit befoltozni, helyre hozni bennem. És szeretném is, csak közben meg itt ez a nagy fáradtság, és nem akarok elindulni. Meg dolgaim is vannak, természetesen, meg is őrülnék, ha semmit nem tudnék csinálni, az annyira nem én vagyok. El akarok menni igazából az országból, és belekezdeni valami újba - megfigyeltem, nálam ezek ilyen pár éves periódusok.
Általánosból hatosztályos gimibe mentem, egy korábbi osztálytársam jött, akit ismertem, de azon kívül mindent elölről kellett kezdenem. 11-be már alig vártam, hogy vége legyen, és elköltözhessek messzire, valami ismeretlenbe, újba belevágni, új világot építeni magam köré. Dunaújvárosba kerültem, és elég jól megoldottam a világomat, kifejezetten élhető, és szerethető, és sok barátom is lett, meg rengetegen ismernek. Most megint eltelt már 5 év lassan, hogy idejöttem, és mennék tovább, megint valami újba belevágni, elölről kezdeni mindent. Furcsa ez. Fura vagyok. :)

Rohadj meg, Harmóniakártya, hogy még te is keresztbe teszel a mai napomnak... -.-


A mai napodat Szerelem hatja át.
Moha - észak, iránymutatás, régiség

Az élet nehézségeiről üzen ez a kártya, egyben irányadó is. A mohos, nedves oldal látszólag nehézséget jelent ugyan, de kiindulási pontot is ad. Ha az élet erdejében megtaláltad a mohos oldalt, már ismered is az tájolást, tudod merre van észak, és meg tudod határozni a haladásod irányát. A moha védi a földet a gyors kiszáradástól, mert a vizet magába szívja; nem engedi, hogy a termőföldet a zápor a hegyi lejtőről lemossa, ezért a védelem szimbóluma is.

Szerelmi üzenete: Tartós kapcsolatod egy védőburok, mely lehet, hogy épp lehetőségeket takarja el előled. Párkeresőnek stabil útmutatás, egyértelmű jelzés arra, kellesz, vagy sem?

Ezt mondja neked:

• Üzeni, hogy a helyes irányt megtalálni nem is olyan nehéz, csak tudni kell tájékozódni.
• Gondolkodj el azon, hogy mi is lehet az az iránymutató, amit észre kellene venned a helyes úton való haladáshoz. Vizsgáld meg, hogy milyen feltételek adják meg neked a biztonságérzetet, és megkapod-e ezeket.
• Üzeni, hogy figyelj másokra, óvd meg környezetedet a lelki kiszáradástól.

Erre is gondolj: Moha és Páfrány - mese. Ha teheted, nézz meg egy részt!

Elromlott a hűtőnk a múlt héten. Pénteken kihívtuk a szerelőt, ki is jött egy fiatal srác, azt mondja be kéne vinni, elszállítsák, vagy bevisszük? Hát mondom attól függ, mi baja, na mindegy, lényeg a lényeg, hogy inkább vettünk újat, ma, náluk. Még pénteken mondtam a főnöknek, hogy hétfőn szólok vissza neki, mi lesz a hűtővel.

Ma reggel 9:25-kor fel is hívott, hogy akkor mi legyen. Mondtam, akkor szállítsa ki (ilyen hóba nem megyünk olyan messzire, meg szánhúzó lókutyák se vagyunk hogy a hátunkra kötve hozzuk el). Azt mondta, délre ideérnek vele, mondom az szuper, 2-re kell mennem órára. 1 után hívtam őket, hogy akkor most hol van már a hűtő? És a főnökúrnak akkor sikerült rájönnie, hogy a röpke pár óra alatt nem csak hogy a nevem, de a telefonszámomat és címemet is elhagyta... szóval bediktáltam neki, szuper, háromnegyed 2-kor jön a srác, segítsek már neki.

Hát én gondoltam jó arc leszek, kinyitom az ajtót. Aha! Fel kellett cipelnem az én derekammal meg az én tüdőmmel a sráccal a hűtőt a 4. emeletre!!! Azt hittem agyvérzést kapok, amikor erre rájöttem, basszus, ha mondja, hogy nekünk kéne felhozni, akkor szervezek embert! Szóval ezzel a pingpongomat sikeresen kiváltottam (arra mentem volna 2-kor) és ezután jött a többi meglepetés:
a srácnál se pénz, se számlatömb. Na mondom no way hogy ilyen gyökér legyen valaki, de közben meg mégis, hát ott állt előttem!
Mondom neki, hogy akkor forduljon egyet a számlával, és kifizetem. Hívja a főnököt, hogy beszéljem meg vele, mondom ilyen nincs... oké, beszélek a főnökkel, erre közli, hogy az nem úgy megy, üljek be a kocsiba a srác mellé és menjek be a számláért.

Na mondom jó kör lesz, a tegnapi gyilkos hajlamom áldozata ezzel sikeresen ki is jelölte magát első számú potenciális prédának. Lesétálunk, beülünk, odaérünk, srác telefonál az asszonyával, én meg bemegyek a szervízbe mentális kapával-kaszával-vasvillával, hogy na majd most megkapod a magadét te rohadék, aztán meg ledermedtem úgy ahogy voltam, mert ott állt velem szemben egy kétszer akkora nem-az-idén-barnult ember, mint én. Én nem vagyok rasszista igazán, de úgy befogtam a pofámat, hogy még az adataimat is inkább activityzni akartam neki, amit a számlára írjon, csak aztán rájöttem, hogy ezt a címet még rímbe szedni se tudnám. Szóval kislattyogtam a buszmegállóba, és felszálltam a következőre inkább.

Annyi pozitívum van a sztoriba, hogy hazafelé még beugrottam boltba, és szembe jött velem a munka. :D Az egyik nyáron telefonálgattam egy nőnek, időpontokat egyeztettem, aztán kérdezte, érdekelne e telefonálás: ügyfelekkel kérdőívet kitöltetni, mennyire elégedettek (vagy inkább nem). Hát mondom naná, ez nem akkora szopás orális kielégítés, mint az időpont egyeztetés. Azt mondta, majd még keres.

Hát vérengzés az mondjuk nem volt, hajszál híján. Viszont egy órán keresztül porszívóztam egy 2x4-es szőnyeget, majd amikor végeztem, szívem szerint még nekiálltam volna egy körömkefével, vödörrel, és szőnyegtisztítóval négykézláb végigsúrolni. Azt hiszem ez már "perverz"...

Nem tudom, mi van ma velem, de valami piszkosul nagyon rossz a kedvem. Talán nem aludtam eleget, vagy beteg leszek, vagy más nyavaja, tényleg nem tudom egészen pontosan, de az tuti, hogy már 1-2 hónapja nem éreztem magam ilyen rosszul *lekopog* akkor meg hát a gyász miatt még...
Azt hiszem, ma még ebből vérengzés lesz, csak szóljon be valaki...

Angyalka: ez a mocskos kis varázsló William már megint átvert!
*DURC


DD | vantatántó?! üzenete:
*mert?
*tépd ki a veséjét

XDXDXDXDXD

Szóval ma reggel felkeltem, és már nem is fájt (szinte egyáltalán) a becsípődött derekam, úgyhogy gyorsan össze is kaptam magam, és valamiért nem túl nagy lelkesedéssel, de nekiindultam a napnak. Facebookot még megnéztem, kaptam üzenetet Nórától egy olyan hírrel, ami máris feldobta a napomat: valakiről. :P
Szóval elindultam a buszra, majdnem késve, de mégis időben, aztán át a vonatra, és útközben jó kis zenéket hallgattam Ákostól a rossz kis mp3 lejátszómon (Angel keressél már egy javítósboltot!) és aztán odaértem. Meglepő módon nem Ashleykét találtam meg először, hanem Jimniet, de nagyon megörültem neki, szóval így is jó lett, és aztán befutott Ash, meg Alexa. Elmentünk a Burger Kingbe, ahol jó sokszor megmondtam a tutit Jimnek mert bunkó volt, de azért ezen mind a négyen egészen jól szórakoztunk. Kisült, hogy akkor is vicces vagyok, amikor valójában nem... hát jó. :D Aztán átmentünk a teaházba, már Cassievel is, és ott voltak a többiek már páran. Réka-Béka megint nem ismert meg :( de azért már egyre jobban bírhat, mert igen hamar rám mosolygott (ahhoz képest, hogy tábor után amikor először látott kellett hozzá vagy két óra - és az is nagy szó volt, mert már este volt, ő nyűgös, én meg idegen). Megkapta a szülinapi ajándékát utólag, egy kis mondókás könyvet, amit jelenleg még inkább Milena meg Krisztián tud használni, de azért remélem majd megtetszik a kisasszonynak. ^^
Úúú, hát Dollal rengeteget röhögtünk szokásunkhoz híven. Mindig félreérti, amit mondok, és kiforgatja, és aztán azt mondja, én teszem ezt, de most mindenki láthatja az igazságot (MUHAHA Dolcsiiiii! :D). "Ebből majd tanulsz, te kis (buzi) szemüveges!" Igaz? :D
Egyesületi ülés, én lettem az Elnök. Tudom, tudom, nem nagy dolog, de nekem az. ^^ Örülök neki! :) Aztán lehet annyira nem fogok, ha könyvelőt váltunk és utazgatnom kell hozzá, de egyelőre örülök. :D
Ashleyke lett a harmadik elnökségi tag, szóval utána már szabadfoglalkozás volt, el is kezdtünk mindjárt játszani. Jimnie persze csalt! Akkor is csalt, ez így van feketén fehéren! Pedig ha nem csal, akkor azt a gyilkosost is én nyerem, így csak a következőt sikerült. Senki nem gondolta, hogy kétszer egymás után én leszek a gyilkos, még Alexa se aki pedig a játékvezető volt, de hát nagy a befolyásom, na! XD

Játszottunk, hülyéskedtünk, röhögtünk, aztán befutott Hidoi is, szerencsére abból a körből hamar kiszavaztak (és együtt mentünk Alexával a halálba *.*) így tudtunk kicsit beszélgetni. Nagyon jó volt, kellett már a lelkemnek a tali, ilyenkor mindig újra és újra rájövök, mennyire szeretem ezeket az embereket. <3

Nem gondoltam volna, hogy az előző bejegyzés után ez jön...
Szóval tegnap este rosszul mozdultam. Éreztem én, hogy íííí ezt nem kellett volna, mert fáj, de azután már fájt, vagyis mindegy volt. Becsípődött a derekam. Vonzottam magamba a pozitív energiákat, hogy majd mára elmúlik gyógyszer nélkül - nem tette. Szóval ma reggel felkeltem, gyógyszer be, indulás - ja, és hogy hova? Hát tegnap este olyan 10 körül megtudtam, hogy én ma reggel 8-kor vizsgázom az M36-ban. Ami azért vicces, mert nincs ilyen termünk az M épületben. Mindegy, azért felkeltem, fel se vettem a vizsgát, mert már nem tudtam, de egyébként is csak jegybeíratás.
Szóval felkeltem 7-kor, begyógyszereztem magam, és elindultam, mint egy beszart kérdőjel. M épületbe be, a földszinten végig, van ott 30-as teremtől kezdve 48-asig minden, egyedül melyik hiányzik, na melyik? Igen, bingó, a 36-os. Felmentem az elsőre, mert ott meg van 136. Leültem az egyik székre, és vártam, aztán felhívtam Nórát, mert gyanús volt a helyzet. Azt mondta a buszon van, 10-től lesz a vizsga. Nem, az kizárt, este néztem, 8-tól. Oké, telefon elő (már elől volt) és neten megnéz. Ő volt a gyorsabb: nincs mára vizsga kiírva.
Még szenvedtem egy kört a telefonommal, ami nem engedett belépni a drágalátos Neptunba, úgyhogy lementem utána a DC-be (Diákcentrum) hogy megnézzem. És közben eszembe jutott, hogy ami vizsga már volt azt nem írja ki nekünk. Ez pedig 8 után volt már, amikor néztem, tehát már nem lehetett megnézni a vizsgát. Szóval így nem mentem vizsgázni, hanem hazakullogtam a jegyem nélkül.

Azt hiszem, vissza kéne feküdnöm az ágyba. És ha maradok ebben az állapotban, akkor vasárnap nem fogok tudni Egyesületi Közgyűlésre menni (amiért Milena megöl, aki ha ezt olvassa, akkor még mindig keresem!!!). Szóval ezért nyomom magamba a gyógyszert.

Update 13:54 - rossz helyre küldték, amit rendeltem, az otthoni címemre, pedig direkt elküldtem a nőnek, hogy hova postázza. Epic! Kíváncsi vagyok, mi lesz még estig... -.-

Az egyik 200 HUF-os sorsjegy, amit nem nevezek meg Black Jack most duplán nyerhet, mert össze kell gyűjteni a nyeretleneket és vissza kell küldeni. Na, hát én tegnap vettem, és nyertem vele 1000 HUF-ot *.* Ma visszamentem, beváltottam egy sorsjegyre, a többit elkértem. Aztán a beváltottat megint beváltottam egy sorsjegyre röhögve, és mondtam a lottóslánynak, hogy tuti most csak nyerők vannak, hogy a nyeretlennel is lehet nyerni, azt mondta tanúsíthatja, hogy nem. Az aktuálisat megint beváltottam egy másikra, majd azt megint, végül, mivel egyedül voltam a lottózóban, inkább elkértem az árát, és eljöttem, szerintem már ki lehetett tőlem. XD
Szóval Jimnie tanácsa ellenére én továbbra is inkább sorsjeggyel próbálok 10 milliót nyerni (ráadásul ennek annyi a főnyereménye), nem mással.

Bárcsak minden napom ilyen szerencsés lenne idén! O.O

Már kellett, kicsit kevésbé "hivalkodó". Jó, szerintem önmagában az előző se volt az, csak hát amit képviselt, az most annyira nem passzol hozzám. A minden happy és virágok nőnek a talpam alatt amerre járok életérzés valahogy most nem az enyém.
Nem érzem magam rosszul (sőt, amióta eljöttem otthonról, azóta kifejezetten jól vagyok) de azért nem is ugrok ki a bőrömből örömömbe. Szerencsére a szokásos januári mélyhullám az idén nem kísért, bizonyára azért, mert nincs olyan nagyon tél, és sokat süt a nap, meg azért is, mert nem vagyok egyedül az albérletben.
Nem akarom összegezni az előző évemet. Volt, elmúlt, úgy, ahogy... pedig lehet, hogy szükség lenne rá, elvégre sok jó dolog történt, amire talán jó emlékezni, miközben leírom. De nem fogom.
Újévi fogadalmaim vannak, ahogy mindig, aztán majd meglátom, hogy mennyire tartom be. Például megfogadtam, hogy nyerek 10 millió forintot. :D Tudom, hogy hülyén hangzik, meg talán hülyeség is, de valamivel kell szórakoztassam magam a kattogás helyett, ami az otthoniakat illeti. Nem szeretek tehetetlen lenni.

Tudom, tudom, nagyon régen nem írtam. De nem igazán volt mit, azt hiszem. Vagyis nem, ez így nem igaz, inkább azt mondanám, hogy nem tudtam, hogyan írjam le, és le akarom e. Az agyamnak van egy olyan tulajdonsága, hogy a rossz, nagyon rossz emlékeket törli a fejemből. Csak a fájdalom marad, semmi más, mintha azt az időszakot átvegetáltam volna zombiként. Nem tudnám elmondani a mindennapokat. Csak azt tudom, hogy megtörtént, és fájt, és fontos részleteket. Szóval talán ezért nem akartam leírni, hogy ne legyen, ami emlékeztetne.
Otthon voltam két hetet, a helyzet változik: szarból szarabb. Egyszerűen kezd kikészíteni a tétlenség, pláne, mivel 2 hétig folyamatosan kaptam a nyakamba a problémát, hogy mi a helyzet. Kilátástalan, ha nem tudok 10 milliót, vagy havi 80 ezer körül előteremteni és hazaadni. Aggódom értük, és úgy érzem, hogy nekem kellene megteremteni, amit ők nem tudnak, hogy nem tanulnom kéne, hanem elhúznom dolgozni, és segíteni. De anya hallani se akar erről, apa se igazán rajong az ötletért, és én se. Csak másfél év még túl hosszú idő. Úgyhogy nem tudom, hogy mi is legyen...
A karácsony? Hát, én nagyon próbáltam pozitívan hozzáállni. Tényleg. Csak nehéz, pláne úgy, hogy mamám beteg volt, nagyon, és az orvosok meg egy rakás szart nem érnek. Elment a háziorvosához, hogy valószínűleg kiújult neki az epebetegsége, írja fel azt a gyógyszert, amit kapott, amikor egy éve műtötték epevezeték szűkülettel, vagy hogy mondják ezt. Erre felírt valamit, amitől csak rosszabb lett, és kapott beutalót. De ekkor már több napja kijött belőle minden.
Aztán rávettem karácsonykor, hogy menjen el az ügyeletre, hátha akkor majd kiírják neki. Elmondta a baját, vitte a leleteit, erre mit mondott az a hozzá nem értő szerencsétlen doktornő? Hogy sárga a szeme, lehet, hogy vírus. És beküldte Szegedre. 25-én egész nap vizsgálták szegényt, kiderült, hogy nem vírus. Hazaengedték azzal, hogy menjen be Szegedre a beutalóval majd munkanapon. Bement, kapott is időpontot, mikorra? Január 18!!! Úgy, hogy nem maradt meg benne egy pohár víz se!
Szóval ennek az lett a vége, hogy december 31-én bevitte anya a kórházba, mert rosszul lett. Megvizsgálták, epekő, másnap megműtötték, de még mindig lehetett benne, mert tegnap megint megműtötték, ugyanis ivott egy kis teát és megint görcsölt. És az orvos mit mondott? Legközelebb első nap amikor jelentkeznek a tünetek, rögtön menjen be, és akkor majd hátha kibírja a műtétig... -.- Eszméletlen!