Tegnap egy tömegközlekedési katasztrófa voltam, amit nem is tudom pontosan, hogy hogy hoztam össze, de sikerült.
Szóval felkeltem reggel hajnalok hajnalán, de tényleg, FÉL HATKOR, amikor éppen hazatántorognom kellett volna zsenge ifjúkorom örömére valahonnan és lefeküdnöm, de nem, neeem, na lényeg a lényeg: elindultam nagy nehezen az állomásra. Ott voltam 7 órakor. A vonat 7:05-re volt kiírva az I-es vágányra, Cecére ment. A vonat késett. A II-s vágányról indult. A bemondóba nem Cecét mondtak, hanem valami egészen más települést. A vonat 7:12-kor hagyott ott.
Bementem a pénztárhoz, kérdezni váccáp a vonattal. Azt mondja nekem a nő később indul mert a pesti is később indult, 40 perccel. Na hát olyan 8 óra felé már nagyon gyanús volt a helyzet...
Bemegyek (megint) érdeklődni, erre a nő hülyének nézett, mert hogy az a vonat már régen elment. Hát én meg kiakadva hápogtam, hogy de nem arról a vágányról és nem is azt mondták be, szóval tök rendesek voltak és kicserélték a jegyemet (egy drágábbra) szóval utána felhívtam Kaposvárt hogy kések a felvételiről. Ja, ekkor már sírtam, annyira kiakadtam a fáradtság-várakozás-idegeskedés-döbbenet kombótól. Szóval jól indult a nap, nagyon...
Felszálltam a vonatra, el is jutottam felvételizni szépen, oda is értem, bár az épületet nehezen találtam meg, de végül mégis. Nem jutottam tovább a következő fordulóba, viszont azt az indokot mondták (és ez most hülyén fog hangzani) amit vártam, úgyhogy örülök. ^^
Találkoztam egy barátnőmmel, a vonatom meg 17:03-kor indult. Felszálltam rá, de akkor szakadt ránk épp az ég, így késve indultunk. Átszállás Dombóváron, amit "szerencsésen" elnéztem, így megint lemaradtam a vonatról. Jegypénztárba be... és próbáld meg elmagyarázni egy MÁV-os pénztárosnak, hogy adjon már egy kiegészítő jegyet 310 Ft-ról, hogy hazamehess... mert hogy ennyivel került többe megint a jegyem a másik útirányba. Na itt vártam vagy másfél órát, mire sikeresen felszálltam a vonatra valami 20 óra után, aztán Pusztaszabolcson át, és végül 22:28-kor értem Dunaújvárosba. Rohantam, hátha elérek egy buszt ami bejön a városba, és szerencsémre volt is egy 22:30-as indulással kiírva, körmenetes, és 22:31-kor volt a Vasútállomáson. Aha, de NEM TEGNAP! Lekéstem a buszt, ezt már tényleg nem akartam elhinni... ja, ráadásul a telefonom lemerült még útközben, úgyhogy bementem a pénztárhoz, és kértem a nénit, hívjon nekem Fix taxit. Azt mondja annak nem tudja a számát, mindenképpen az kell? Hát mondom az az olcsóbb, de jó akkor a másik is. Azt mondja:
"de biztos van annyi pénze? Nehogy aztán velem akarják kifizettetni..."
Na tisztázzunk valamit. Az, hogy sajnálok a kikúrt taxira kiadni majdnem 1000 Ft-ot arra a néhány km-re amire még a 290 Ft-os buszjegy is rablás, nem jelenti azt, hogy nincs nálam elég pénz, pláne azt, hogy majd vele akarom kifizettetni... gyökér -.-
Aztán nagy nehezen a tudakozóból kinézte a számot, de nem akarta elhinni, hogy az a számuk, szóval még győzködtem 3 percig ("de, tessék elhinni máán, a fixtaxinak nem 0-ra végződik a hívószáma! emlékszem!") és utána véééégre hazaértem. Hosszú nap volt. :)

Ja, és Willel pont elkerültük egymást reggel a vonatállomáson, mint később megtudtuk. Valószínűleg azért, mert olyan dühös voltam, hogy nem tűnt fel, hogy ott van, nem láttam.

Nyúúúúúúl! *.*

Tegnap voltam színházban Ashleykével meg Angelinával meg két barátjukkal. Az Én, József Attilát néztük meg. Annyira nagyon tetszett, hogy egyszerűen képtelen lennék szavakkal leírni... totális, teljes és visszavonhatatlan szerelem köztem és a musical között. Szóval az új szerepálmom is megszületett, a darabban Flórát játszani. *.*

Utána meg Pesten aludtam, és olyan jó volt, sokat-sokat beszélgettünk a lányokkal. Ja, és már elkezdtem ám olvasni a könyvet! ^^
Ma nem mennek a szavak. Egy ilyen katarzis után ez nem is csoda...

Zavart érzek az erőben...

Már le akartam írni egy ideje, de mivel egész félévben rohadtul tróger voltam, így most szakadt minden beadandó a nyakamba, és alig bírok alattuk mozdulni: szóval múlt csütörtökön Pesten voltam, egy frissdiplomásokat és gyakornokokat közvetítő cégnél, állásinterjún. Mármint az lett volna a lényeg, hogy továbbközvetítsenek onnan egy céghez, amihez pontdeéppen passzolok.
Na én szépen megnéztem az útvonaltervezőben, hogy jutok el a Népligetből a VAM Design Centerbe, természetesen metrózás nélkül, inkább a hosszabb úton, hogy legyen esélyem a tömegközlekedésre költendő jegyárat elinni: 1-es villamos, 9-es busz.
Az első buszomat már Pestig lekéstem, mert elég az a 20 perc kiérni, még úgy is, ha nyomtatok - nem volt elég, de védelmemre szóljon, hogy 18-kor már láttam a buszpályaudvart, és a busz nem volt már akkor sehol. Hülye sofőr, aki hamarabb elindult!
Szóval vártam még kitartóan, biztos késik alapon, aztán meg inkább átgyalogoltam a másik megállóba, ahonnan hamarabb indul a következő, és gyorsabban odaér. Útközben még beugrottam boltba is, ráértem, 1 órám volt pluszban, aztán végül csak felszálltam a megfelelő járatra, és oda is értem időben.
Az első feladat nagyon gyorsan pipa volt, azonnal megtaláltam az 1-est (bár azt nem értettem, hogy a hülye útvonaltervező miért akart elvinni egy megállóval arrébb, hogy felszálljak a villamosra, amikor a Népligetnél is fel lehet, na mindegy.)
Felszálltam, leszálltam, rohantam a megfelelő helyre, hogy a 9-es buszra felpattanjak, és pont akkor jött is, oldalán kiírva, Deák Ferenc tér, hát ez kell nekem, felugrottam rá, leültem, de olyan nyomasztó érzésem volt, hogy miért nem mentem inkább egyel később, és néztem meg, biztos ez kell-e nekem. Pár megállót elutazgattam, mire találtam egy szimpatikus embert, akihez hajlandó voltam hozzászólni halkan, mormogva, hogy ne röhögjön rajtam a fél busz ('zmegyadekra?').
Kiderült, hogy rossz irányt választottam. Következő megállóban le, áttévedni a másik megállóba, az út túloldalán (ami mint tudjuk Pesten nem olyan egyszerű), aztán fel a másik 9-esre, és végre jó volt az irány!
Még így is fél órával előbb odaértem, úgyhogy gyorsan megkerestem a mosdót, hogy arcot rajzoljak magamnak, meg átvegyem a magassarkút, mert abban nem tipegtem fel Pestre ugyan, de azért az kell.
Megtaláltam az irodát, meg a kedves gyakornok lányokat, akik segítettek abban, hogy várjak, utána meg felkísértek. Kitöltöttem a személyiségtesztet, majd még egyszer megkérdeztem, úgy kellett-e kitölteni, ahogy megcsináltam, mire a kiscsaj belekavarodott, úgyhogy inkább hagytam. Megérkezett az interjúztatóm, elkezdtünk beszélgetni, fura pasi volt, végül arra jutottunk, hogy most sajnos nem tudnak nekem gyakhelyet találni.

És akkor most jön a számomra fontos rész, figyelem, figyelem, a nyugalom megzavarására alkalmas mennyiségű optimizmus és spiritualitás következik, akit nem érdekel, az NE olvasson tovább!

Szóval a pasinak volt valami képessége, ez tuti, mert időnként mellém nézegetett, mintha az aurámat lesné, meg voltak dolgok, amiket lazán elmondott rólam anélkül, hogy ismert volna valaha, például (és erről nem volt szó) hogy érdekel a spiritualitás.
Azt mondta, mindenképpen a színészettel kéne inkább foglalkoznom, sokkal erősebb bennem ez a dolog (mintha erre teremtettek volna) és kérdezte, kaptam-e már visszajelzést, mondtam, hogy szakembertől nem, és mondta, hogy akkor ő most ebben megerősít. Azt mondta, Dunaújvárosban keressek olyan lehetőséget, ahol össze tudom egyeztetni az előadóművészetet és a HR-t, mondtam, hogy ezt nem egészen értem, de aztán elmagyarázta. Szóval nagyon pozitív beszélgetés volt, jól éreztem magam, és érdekes dolgokat mondott, mintha megint irányba állított volna.
Na ezek után elmentem egyet sétálni, kellett a nagy impulzusra, és elgyalogoltam a nyolckerbe, gondoltam megnézem Hidoit, amiből aztán nem lett semmi végül, mert rájöttem, hogy inkább már hazafelé kéne vennem az irányt. Szóval sétáltam tovább, és rátévedtem arra az útvonalra, ahol vagy 10 antikvárium van egymás mellett. Az egyiknél látom kiírva: ezoterikus könyvek -20%. Ó, hát ez kell nekem, bementem, és pont ráakadtam két kötetre, amit már nagyon régóta keresek, Müller Pétertől egy dráma és egy zenés darab gyűjtemény, a kettő együtt 3000-ért, marha jó vásárt csináltam! Eldöntöttem, hogy ez nem lehet véletlen, mert abban egyébként sem hiszek, és hogy pont előtte való nap küldte anyu, hogy mikor kell mennem felvételizni, az meg aztán pláne nagy egybeesés, szóval húú... de jó lenne! *.*