Rengeteget alszom, és mégis szinte mindig fáradt vagyok, és sokszor kedvetlen is.
Voltam otthon, allergiavizsgálaton, az eredményeim jók, de azért még megyek majd az Asthma Ambulanciára, biztos, ami biztos, a főorvosnő nagyon aranyos volt, és szakszerű, szeretem az ilyen orvosokat.
Egyébként meg magamba fordultam kicsit. Mármint ide se írok, pedig sokszor lenne mit, de úgy érzem, hogy nem akarom leírni, mi van velem, magam sem tudom, hogy miért. Talán azért, mert az emberi kapcsolataimat fontosabbnak tartom, ezáltal inkább elmesélem azoknak, akiket érdekel, és megkérdezik, vagy ha meg valami olyan van, amit nem akarok elmesélni, azt úgyse fogom leírni sem.
Komolyan foglalkoztat a pszichológushoz látogatás gondolata. Nem akarok gyógyszert szedni, de egy hete megint majdnem pánikrohamom volt, de szerencsére még idejében kontrolláltam, nem tudom, hogyan sikerült, vagyis tudom, hogy mire gondoltam, de hogy miért sikerült, azt nem.
És nem is ezért akarok elmenni, el akarok én már menni elég rég óta. Tudom, hogy tudna segíteni dolgokban, mert van olyan, amit érzek, vagy gondolok valahogy, de nem hiszem, hogy az jót tesz nekem. És eddig szerintem nem voltam igazán kész rá, hiszen mindig a pénzre fogtam, és ha nagyon akartam volna, hamarabb is eszembe juthatott volna a TB-s rendelés. Mégis most jutott eszembe, ez azért jelenthet valamit.

Szóval, csak úgy elvagyok. Nem érzem magam rosszul (már) a bőrömben (annyira) de azért lenne mit befoltozni, helyre hozni bennem. És szeretném is, csak közben meg itt ez a nagy fáradtság, és nem akarok elindulni. Meg dolgaim is vannak, természetesen, meg is őrülnék, ha semmit nem tudnék csinálni, az annyira nem én vagyok. El akarok menni igazából az országból, és belekezdeni valami újba - megfigyeltem, nálam ezek ilyen pár éves periódusok.
Általánosból hatosztályos gimibe mentem, egy korábbi osztálytársam jött, akit ismertem, de azon kívül mindent elölről kellett kezdenem. 11-be már alig vártam, hogy vége legyen, és elköltözhessek messzire, valami ismeretlenbe, újba belevágni, új világot építeni magam köré. Dunaújvárosba kerültem, és elég jól megoldottam a világomat, kifejezetten élhető, és szerethető, és sok barátom is lett, meg rengetegen ismernek. Most megint eltelt már 5 év lassan, hogy idejöttem, és mennék tovább, megint valami újba belevágni, elölről kezdeni mindent. Furcsa ez. Fura vagyok. :)