Tudom, tudom, nagyon régen nem írtam. De nem igazán volt mit, azt hiszem. Vagyis nem, ez így nem igaz, inkább azt mondanám, hogy nem tudtam, hogyan írjam le, és le akarom e. Az agyamnak van egy olyan tulajdonsága, hogy a rossz, nagyon rossz emlékeket törli a fejemből. Csak a fájdalom marad, semmi más, mintha azt az időszakot átvegetáltam volna zombiként. Nem tudnám elmondani a mindennapokat. Csak azt tudom, hogy megtörtént, és fájt, és fontos részleteket. Szóval talán ezért nem akartam leírni, hogy ne legyen, ami emlékeztetne.
Otthon voltam két hetet, a helyzet változik: szarból szarabb. Egyszerűen kezd kikészíteni a tétlenség, pláne, mivel 2 hétig folyamatosan kaptam a nyakamba a problémát, hogy mi a helyzet. Kilátástalan, ha nem tudok 10 milliót, vagy havi 80 ezer körül előteremteni és hazaadni. Aggódom értük, és úgy érzem, hogy nekem kellene megteremteni, amit ők nem tudnak, hogy nem tanulnom kéne, hanem elhúznom dolgozni, és segíteni. De anya hallani se akar erről, apa se igazán rajong az ötletért, és én se. Csak másfél év még túl hosszú idő. Úgyhogy nem tudom, hogy mi is legyen...
A karácsony? Hát, én nagyon próbáltam pozitívan hozzáállni. Tényleg. Csak nehéz, pláne úgy, hogy mamám beteg volt, nagyon, és az orvosok meg egy rakás szart nem érnek. Elment a háziorvosához, hogy valószínűleg kiújult neki az epebetegsége, írja fel azt a gyógyszert, amit kapott, amikor egy éve műtötték epevezeték szűkülettel, vagy hogy mondják ezt. Erre felírt valamit, amitől csak rosszabb lett, és kapott beutalót. De ekkor már több napja kijött belőle minden.
Aztán rávettem karácsonykor, hogy menjen el az ügyeletre, hátha akkor majd kiírják neki. Elmondta a baját, vitte a leleteit, erre mit mondott az a hozzá nem értő szerencsétlen doktornő? Hogy sárga a szeme, lehet, hogy vírus. És beküldte Szegedre. 25-én egész nap vizsgálták szegényt, kiderült, hogy nem vírus. Hazaengedték azzal, hogy menjen be Szegedre a beutalóval majd munkanapon. Bement, kapott is időpontot, mikorra? Január 18!!! Úgy, hogy nem maradt meg benne egy pohár víz se!
Szóval ennek az lett a vége, hogy december 31-én bevitte anya a kórházba, mert rosszul lett. Megvizsgálták, epekő, másnap megműtötték, de még mindig lehetett benne, mert tegnap megint megműtötték, ugyanis ivott egy kis teát és megint görcsölt. És az orvos mit mondott? Legközelebb első nap amikor jelentkeznek a tünetek, rögtön menjen be, és akkor majd hátha kibírja a műtétig... -.- Eszméletlen!
Otthon voltam két hetet, a helyzet változik: szarból szarabb. Egyszerűen kezd kikészíteni a tétlenség, pláne, mivel 2 hétig folyamatosan kaptam a nyakamba a problémát, hogy mi a helyzet. Kilátástalan, ha nem tudok 10 milliót, vagy havi 80 ezer körül előteremteni és hazaadni. Aggódom értük, és úgy érzem, hogy nekem kellene megteremteni, amit ők nem tudnak, hogy nem tanulnom kéne, hanem elhúznom dolgozni, és segíteni. De anya hallani se akar erről, apa se igazán rajong az ötletért, és én se. Csak másfél év még túl hosszú idő. Úgyhogy nem tudom, hogy mi is legyen...
A karácsony? Hát, én nagyon próbáltam pozitívan hozzáállni. Tényleg. Csak nehéz, pláne úgy, hogy mamám beteg volt, nagyon, és az orvosok meg egy rakás szart nem érnek. Elment a háziorvosához, hogy valószínűleg kiújult neki az epebetegsége, írja fel azt a gyógyszert, amit kapott, amikor egy éve műtötték epevezeték szűkülettel, vagy hogy mondják ezt. Erre felírt valamit, amitől csak rosszabb lett, és kapott beutalót. De ekkor már több napja kijött belőle minden.
Aztán rávettem karácsonykor, hogy menjen el az ügyeletre, hátha akkor majd kiírják neki. Elmondta a baját, vitte a leleteit, erre mit mondott az a hozzá nem értő szerencsétlen doktornő? Hogy sárga a szeme, lehet, hogy vírus. És beküldte Szegedre. 25-én egész nap vizsgálták szegényt, kiderült, hogy nem vírus. Hazaengedték azzal, hogy menjen be Szegedre a beutalóval majd munkanapon. Bement, kapott is időpontot, mikorra? Január 18!!! Úgy, hogy nem maradt meg benne egy pohár víz se!
Szóval ennek az lett a vége, hogy december 31-én bevitte anya a kórházba, mert rosszul lett. Megvizsgálták, epekő, másnap megműtötték, de még mindig lehetett benne, mert tegnap megint megműtötték, ugyanis ivott egy kis teát és megint görcsölt. És az orvos mit mondott? Legközelebb első nap amikor jelentkeznek a tünetek, rögtön menjen be, és akkor majd hátha kibírja a műtétig... -.- Eszméletlen!
