Kedd óta, amióta hazajöttünk táborból, nem voltam dolgozni. Nem is tudtam volna menni, annyira fáradt voltam. Volt olyan nap, amikor 2x feküdtem le nap közben, holott fél 10-kor keltem! De a pálmát azért a péntekről szombatra való 12 órás alvásom viszi. Ez után éreztem úgy, hogy na, kipihentem magam, talán.

Holnap viszont már muszáj melózni mennem. Annyira béna voltam, hogy nem adtam le a jelenléti ívemet, ugye a táborozás hevében... szóval imádkozom, hogy megkapjam a pénzem, és ezen felül még ha nem kapnám meg holnap, akkor beviszem a jelenlétimet, és imádkozom tovább, hátha hamar utalnak. Így viszont nem tudom, miből fogok élni a napokban... alig vártam a tizedikét, mert hát annyi, de annyi pénzem volt a hónapban, gondoltam minél hamarabb elverem valamire... jó vicc.

A köztársaságiról még nem tudok semmit. Jó lenne, ha kiderülne, de most az elsődleges, hogy holnap megkapjam a pénzem. Vagy legalább a héten. Szóval most több dologért is kell imádkozni: azért, hogy megkapjam a pénzem, azért, hogy a tulaj ne vágjon ki az albiból mint macskát a dolgát végezni, mert neki is tartozok egy kisebb összeggel. Ja, és azért is, hogy a telefonomat ne kapcsolják ki. És hogy a nyuszim ne legyen beteg (úgy tűnt a napokban, gondoltam megkapom a pénzt, és elviszem orvoshoz).

Felnőttlét, én így barackul nem szeretlek!