Blogolok. A múltkor utaztunk a lakótársammal az egyik iskolaszövetkezetbe mentünk, szóval fent vagyunk a tömött villamoson, és a bácsi megszólal:
-Át kéne menni a másik oldalra... mer' a kocsmába indulok.-
Mindezt ilyen kedves, elnéző, bohókás Dumbledore-os stílusban, hát ha lett volna hely tuti, hogy összegörnyedve röhögök.

Találtam Pesten munkát, betanulok még, az ONYF-nek kell rögzíteni adatokat. Darabbéres, elméletileg, gyakorlatilag még órabér van azon szerencséseknek, akiknek már van. Nekem nincs, a betanulásért nem jár. Tetszik, annyira nem monoton, és nem is hajtják ki belőlünk a lelket.

Ében rohadt édi! :D Végre láttam rajta először a napokban, hogy szeret kint lenni, a nappali volt az áttörés, elugrándozott, aztán most már a szobámban is ki mer jönni a ketrecből, és a parkettától se fél. Amúgy a felemelést meg utálja. Ma nagyokat pattogott a szőnyegen, majd levideózom nektek!^^

A HP 5. részénél tartok már, azt szoktam a buszon olvasni miközben járok fel Pestre, szóval így gyorsan lehet vele haladni.

Ma a meleg annyira betett már, hogy tisztára hülye voltam, és csodás szóviccekkel fárasztottam Lököttet, a lakótársamat (tőlem van a neve) mint pl.:
Kinyúlt a nyúl / Benyúlt a nyúl (ez a lefeküdt / felkelt megfelelője)
Mondtam neki, hogy megy a vihar vele kistescóba. Azt mondja utána, hogy jó lesz ha már esni kezd, én meg, hogy ja, akkor mehet a vihar a Tescóba. Tudom, tudom, hogy nem vicces, de hát na! XD

Ma voltam vizsgázni, egy élmény volt. A tárgy neve Felnőttoktatási rendszerek. Egész évben semmit nem tanultunk kb, csak hegeszteni, a tanár képtelen volt másról beszélni, ha meg mégis csendben volt, akkor fél órán keresztül kereste a dokumentumot, amit meg akart nyitni. Ráadásul mindezt csütörtök délután... hát mondanom se kell hogy az esetek 80%-ában messze elkerültem az óra környékét is. De nem baj, nekem 5-ös kell a köztársasági ösztöndíjhoz, majd én vizsgázok!
Bemegyek, közli, hogy akkor leszek szíves 10 percet beszélni a felnőttoktatásról. Na a szürkeállományom hátsó szegletéből előkapartam valamit, amit az elmúlt két napban olvastam (ja, túlzásba vittem a készülést) és azt elkezdtem neki mondani. Az esetek egy részében gőzöm nem volt, miről beszélek, sőt, amikor kérdezett, és válaszoltam rá, arról se, de azért én válaszoltam, ne érje szó a ház elejét. Szóval megizzasztott, de végül meglett a jegy. Még megyek majd munkajogból, röpke 70 paragrafust kéne megtanulni... jó esélyem van rá, valóban! -.-

A mai napom egyébként ezen kívül egy rakás ... semmi. Még sz*rnak s nevezném. Képtelen voltam bármi értékelhetőt csinálni egyetlen telefonon kívül amivel bearanyoztam valakinek a napját. Meg még jó néhány napját, szóval a jócselekedetem az végülis megvolt. ^^ Csak magammal is kéne már jót cselekedni.

Ja, múlt vasárnap elvégeztem egy reiki tanfolyamot, nagyon tetszett! *.* Akit érdekelnek részletek, annak a polgárpukkasztás elkerülése végett privátban mesélek, csak szóljon. :)  Azt hiszem ennyi. Megyek, és folytatom tovább a semmi értékelhetőt, ami a Vámpírnaplók újrakezdett részeinek nézésében, a HP5 olvasásában, foci"nézésben", sültkrumplievésben (azt se tudom mikor ettem utoljára), virslisütésben, a nyúlon való röhögésben, és a melegtől való szenvedésben fog kimerülni. Rég volt utoljára, hogy ennyi semmit csináltam egy nap... az utóbbi időben a napjaim megtervezettek voltak, aktívak, pörgősek. Akarom! És azt is, hogy a hisztizhetnék elmúljon. Hátha így, hogy klaviatúrára hánytam, jobb lesz... -.-

Tegnap egy tömegközlekedési katasztrófa voltam, amit nem is tudom pontosan, hogy hogy hoztam össze, de sikerült.
Szóval felkeltem reggel hajnalok hajnalán, de tényleg, FÉL HATKOR, amikor éppen hazatántorognom kellett volna zsenge ifjúkorom örömére valahonnan és lefeküdnöm, de nem, neeem, na lényeg a lényeg: elindultam nagy nehezen az állomásra. Ott voltam 7 órakor. A vonat 7:05-re volt kiírva az I-es vágányra, Cecére ment. A vonat késett. A II-s vágányról indult. A bemondóba nem Cecét mondtak, hanem valami egészen más települést. A vonat 7:12-kor hagyott ott.
Bementem a pénztárhoz, kérdezni váccáp a vonattal. Azt mondja nekem a nő később indul mert a pesti is később indult, 40 perccel. Na hát olyan 8 óra felé már nagyon gyanús volt a helyzet...
Bemegyek (megint) érdeklődni, erre a nő hülyének nézett, mert hogy az a vonat már régen elment. Hát én meg kiakadva hápogtam, hogy de nem arról a vágányról és nem is azt mondták be, szóval tök rendesek voltak és kicserélték a jegyemet (egy drágábbra) szóval utána felhívtam Kaposvárt hogy kések a felvételiről. Ja, ekkor már sírtam, annyira kiakadtam a fáradtság-várakozás-idegeskedés-döbbenet kombótól. Szóval jól indult a nap, nagyon...
Felszálltam a vonatra, el is jutottam felvételizni szépen, oda is értem, bár az épületet nehezen találtam meg, de végül mégis. Nem jutottam tovább a következő fordulóba, viszont azt az indokot mondták (és ez most hülyén fog hangzani) amit vártam, úgyhogy örülök. ^^
Találkoztam egy barátnőmmel, a vonatom meg 17:03-kor indult. Felszálltam rá, de akkor szakadt ránk épp az ég, így késve indultunk. Átszállás Dombóváron, amit "szerencsésen" elnéztem, így megint lemaradtam a vonatról. Jegypénztárba be... és próbáld meg elmagyarázni egy MÁV-os pénztárosnak, hogy adjon már egy kiegészítő jegyet 310 Ft-ról, hogy hazamehess... mert hogy ennyivel került többe megint a jegyem a másik útirányba. Na itt vártam vagy másfél órát, mire sikeresen felszálltam a vonatra valami 20 óra után, aztán Pusztaszabolcson át, és végül 22:28-kor értem Dunaújvárosba. Rohantam, hátha elérek egy buszt ami bejön a városba, és szerencsémre volt is egy 22:30-as indulással kiírva, körmenetes, és 22:31-kor volt a Vasútállomáson. Aha, de NEM TEGNAP! Lekéstem a buszt, ezt már tényleg nem akartam elhinni... ja, ráadásul a telefonom lemerült még útközben, úgyhogy bementem a pénztárhoz, és kértem a nénit, hívjon nekem Fix taxit. Azt mondja annak nem tudja a számát, mindenképpen az kell? Hát mondom az az olcsóbb, de jó akkor a másik is. Azt mondja:
"de biztos van annyi pénze? Nehogy aztán velem akarják kifizettetni..."
Na tisztázzunk valamit. Az, hogy sajnálok a kikúrt taxira kiadni majdnem 1000 Ft-ot arra a néhány km-re amire még a 290 Ft-os buszjegy is rablás, nem jelenti azt, hogy nincs nálam elég pénz, pláne azt, hogy majd vele akarom kifizettetni... gyökér -.-
Aztán nagy nehezen a tudakozóból kinézte a számot, de nem akarta elhinni, hogy az a számuk, szóval még győzködtem 3 percig ("de, tessék elhinni máán, a fixtaxinak nem 0-ra végződik a hívószáma! emlékszem!") és utána véééégre hazaértem. Hosszú nap volt. :)

Ja, és Willel pont elkerültük egymást reggel a vonatállomáson, mint később megtudtuk. Valószínűleg azért, mert olyan dühös voltam, hogy nem tűnt fel, hogy ott van, nem láttam.

Tegnap voltam színházban Ashleykével meg Angelinával meg két barátjukkal. Az Én, József Attilát néztük meg. Annyira nagyon tetszett, hogy egyszerűen képtelen lennék szavakkal leírni... totális, teljes és visszavonhatatlan szerelem köztem és a musical között. Szóval az új szerepálmom is megszületett, a darabban Flórát játszani. *.*

Utána meg Pesten aludtam, és olyan jó volt, sokat-sokat beszélgettünk a lányokkal. Ja, és már elkezdtem ám olvasni a könyvet! ^^
Ma nem mennek a szavak. Egy ilyen katarzis után ez nem is csoda...

Már le akartam írni egy ideje, de mivel egész félévben rohadtul tróger voltam, így most szakadt minden beadandó a nyakamba, és alig bírok alattuk mozdulni: szóval múlt csütörtökön Pesten voltam, egy frissdiplomásokat és gyakornokokat közvetítő cégnél, állásinterjún. Mármint az lett volna a lényeg, hogy továbbközvetítsenek onnan egy céghez, amihez pontdeéppen passzolok.
Na én szépen megnéztem az útvonaltervezőben, hogy jutok el a Népligetből a VAM Design Centerbe, természetesen metrózás nélkül, inkább a hosszabb úton, hogy legyen esélyem a tömegközlekedésre költendő jegyárat elinni: 1-es villamos, 9-es busz.
Az első buszomat már Pestig lekéstem, mert elég az a 20 perc kiérni, még úgy is, ha nyomtatok - nem volt elég, de védelmemre szóljon, hogy 18-kor már láttam a buszpályaudvart, és a busz nem volt már akkor sehol. Hülye sofőr, aki hamarabb elindult!
Szóval vártam még kitartóan, biztos késik alapon, aztán meg inkább átgyalogoltam a másik megállóba, ahonnan hamarabb indul a következő, és gyorsabban odaér. Útközben még beugrottam boltba is, ráértem, 1 órám volt pluszban, aztán végül csak felszálltam a megfelelő járatra, és oda is értem időben.
Az első feladat nagyon gyorsan pipa volt, azonnal megtaláltam az 1-est (bár azt nem értettem, hogy a hülye útvonaltervező miért akart elvinni egy megállóval arrébb, hogy felszálljak a villamosra, amikor a Népligetnél is fel lehet, na mindegy.)
Felszálltam, leszálltam, rohantam a megfelelő helyre, hogy a 9-es buszra felpattanjak, és pont akkor jött is, oldalán kiírva, Deák Ferenc tér, hát ez kell nekem, felugrottam rá, leültem, de olyan nyomasztó érzésem volt, hogy miért nem mentem inkább egyel később, és néztem meg, biztos ez kell-e nekem. Pár megállót elutazgattam, mire találtam egy szimpatikus embert, akihez hajlandó voltam hozzászólni halkan, mormogva, hogy ne röhögjön rajtam a fél busz ('zmegyadekra?').
Kiderült, hogy rossz irányt választottam. Következő megállóban le, áttévedni a másik megállóba, az út túloldalán (ami mint tudjuk Pesten nem olyan egyszerű), aztán fel a másik 9-esre, és végre jó volt az irány!
Még így is fél órával előbb odaértem, úgyhogy gyorsan megkerestem a mosdót, hogy arcot rajzoljak magamnak, meg átvegyem a magassarkút, mert abban nem tipegtem fel Pestre ugyan, de azért az kell.
Megtaláltam az irodát, meg a kedves gyakornok lányokat, akik segítettek abban, hogy várjak, utána meg felkísértek. Kitöltöttem a személyiségtesztet, majd még egyszer megkérdeztem, úgy kellett-e kitölteni, ahogy megcsináltam, mire a kiscsaj belekavarodott, úgyhogy inkább hagytam. Megérkezett az interjúztatóm, elkezdtünk beszélgetni, fura pasi volt, végül arra jutottunk, hogy most sajnos nem tudnak nekem gyakhelyet találni.

És akkor most jön a számomra fontos rész, figyelem, figyelem, a nyugalom megzavarására alkalmas mennyiségű optimizmus és spiritualitás következik, akit nem érdekel, az NE olvasson tovább!

Szóval a pasinak volt valami képessége, ez tuti, mert időnként mellém nézegetett, mintha az aurámat lesné, meg voltak dolgok, amiket lazán elmondott rólam anélkül, hogy ismert volna valaha, például (és erről nem volt szó) hogy érdekel a spiritualitás.
Azt mondta, mindenképpen a színészettel kéne inkább foglalkoznom, sokkal erősebb bennem ez a dolog (mintha erre teremtettek volna) és kérdezte, kaptam-e már visszajelzést, mondtam, hogy szakembertől nem, és mondta, hogy akkor ő most ebben megerősít. Azt mondta, Dunaújvárosban keressek olyan lehetőséget, ahol össze tudom egyeztetni az előadóművészetet és a HR-t, mondtam, hogy ezt nem egészen értem, de aztán elmagyarázta. Szóval nagyon pozitív beszélgetés volt, jól éreztem magam, és érdekes dolgokat mondott, mintha megint irányba állított volna.
Na ezek után elmentem egyet sétálni, kellett a nagy impulzusra, és elgyalogoltam a nyolckerbe, gondoltam megnézem Hidoit, amiből aztán nem lett semmi végül, mert rájöttem, hogy inkább már hazafelé kéne vennem az irányt. Szóval sétáltam tovább, és rátévedtem arra az útvonalra, ahol vagy 10 antikvárium van egymás mellett. Az egyiknél látom kiírva: ezoterikus könyvek -20%. Ó, hát ez kell nekem, bementem, és pont ráakadtam két kötetre, amit már nagyon régóta keresek, Müller Pétertől egy dráma és egy zenés darab gyűjtemény, a kettő együtt 3000-ért, marha jó vásárt csináltam! Eldöntöttem, hogy ez nem lehet véletlen, mert abban egyébként sem hiszek, és hogy pont előtte való nap küldte anyu, hogy mikor kell mennem felvételizni, az meg aztán pláne nagy egybeesés, szóval húú... de jó lenne! *.*

Tegnap dupla meglepetés történt: elmentem Pestre BK talira (előtte nap találtam ki, szóval annyira már nem voltam meglepett XD) és mivel előtte este döntöttem el, hogy megyek, így csak Alexának és Milenának szóltam, szóval én voltam a meglepetés vendég. ^^
Felkeltem fél 7-kor, aztán a nagy készülődésemmel lekéstem a buszt, ami a vonathoz vitt volna. Szóval mentem egyel később, de akkor már kigyalogoltam az állomásra (laza 40 perces séta), aztán végre odaértem. Leszálltam Kelenföldön, mert vágányzár volt, szóval onnan a 49-es villamossal irányoltam át az Astoriára, ahová jött értem Hidoi. Jó hír: következőnek már tudni fogom az utat! :D

Mire odaértem, addigra kisült, hogy már senki nem lepődik meg, mert kitalálták, hogy én jövök az adott irányból... na mindegy. Meglepődtem, hogy milyen sok ember van (és hogy milyen sok eddig ismeretlen... legközelebbi talin már lehet, hogy miattam kell majd névtanulós játékot játszani ?! O.o )
Befutottak Milenáék, meg Ashley, aki meglepődött, jeeeee! :D Ő volt az egyik célpontom a meglepetéssel, szóval végülis fél sikerélmény volt. ^^
Nagyon jól éreztem magam a találkozón, Leonak meglepően narancssárga haja van (<3) Jimnie pedig időről-időre lenyűgöz azzal, hogy fejből idézi a blogomon elhangzottakat és az adataimat. (Mint például a lakcímem. A születési dátumomat is tudod fejből? XD)
A tali Hidoinál végződött, de én még hamarabb is figyeltem, szóval figyelem figyelem! Aki legközelebb négyszemközt akar velem beszélgetni, az tépjen sorszámot! XD Totál vicces volt, hogy ahová ültem, előbb-utóbb mindig ott termett a banda nagy része. :D Ezt táborban is megfigyeltem már (Napcsi imádott is első táborunkban, ahol mindig tele volt a szobánk, ha bent voltam, és a mellettem lévő ágyon aludt XD ). Szóval tök jó volt újra megfigyelni (aki meg így nem tudta elmondani amit szeretett volna, attól bocsi, msn elérhető vagyok.;) ).

Elindultam hazafelé, kiderült, hogy fél órával elnéztem a vonatindulást, így elértem. :D A járgány késett 10 percet, szóval addig elszórakoztam az állomáson. Ja, de előtte még a villamoson, hát... nem nagyon szeretnék többé ezen a villamoson utazni. A következő párbeszéd zajlott le egy nő és egy férfi között:
(Nő): -Ne leheljél rám légyszíves!
(Férfi): -Miért, hát én alkoholista vagyok. Az is baj, hogy őszinte vagyok?!

Szóval felszálltam a vonatra, erre berobban mellém három nemanaponbarnult kölyök. Az egyik megszólít, hogy leülhetnek-e, a másik meg, hogy merre megy a vonat. Olyan hangszínen, ami annyira passzolt a kinézetéhez, mint a kék a sárgához, iszonyúan vékony hangja volt (mutált, gondolom, de áh) úgyhogy majdnem kiröhögtem, mert azt hittem, hogy csak szórakozik velem. Aztán azért válaszoltam, és jól tettem, mert kiderült, hogy nem viccelt, tényleg ilyen a hangja.
Szépen elindultunk, ők beszélgettek, én nevetgéltem rajtuk (velük együtt, szóval ez egy jó pont volt) aztán kiosztották maguk között a kamu, de érvényes diákigazolványokat. Osztották szorozták, kinek melyik legyen, utána meg úgy csináltak, mint ha aludnának, hát a kalauz annyira nem röhögött, ráadásul azt hitte, velem vannak, én meg mondtam, hogy nem, semmi közöm hozzájuk. Szóval "felébresztette" őket, azok meg elkezdtek jópofáskodni (csak nem voltak viccesek) és a végén a kalauz közölte (mert az egyik nem akart fizetni) hogy a következőnél leszállhatnak. Na a legidősebb közülük, aki volt vagy 17, ez előtt már elkezdte mondani, hogy most már ne hülyéskedjenek, stb, de már mindegy volt. És lenéniztek! Aztán amikor szóltam érte, akkor meg meglepődtek, hogy 22 vagyok... Érden leszálltak. Én meg röhögtem tovább magamban rajtuk. Számomra mókás volt, de ha én lettem volna a kalauz, akkor tuti nem lett volna kedvem röhögni...

Tegnap-ma volt. Nagyon rég éreztem már ilyet, amit most: 8-kor kezdtünk, 2 után valahogy feküdtem le aludni, és már fél 7 óta fent vagyok.
A Szakestély nagyon-nagyon jó volt, benne volt a 10, de talán az 5 legjobb Szakestélybe számomra, amin eddig voltam. Az apróságok ellenére, amik nem mentek zökkenőmentesen is így van ez, mert nem (csak) ezen múlik a dolog.
Furcsa látni őket, akiket kereszteltem így, hogy már "ekkorák". Olyan érzés lehet ez, mint amikor az anya nézi ahogy a gyerekei felnőnek, hát igen, ez történik folyamatosan, és olyan nehezen tudom elhinni, nem rég még Műszaki Tanár fórum volt arról, hogy hogyan tovább, aztán szakot alapítottunk, most meg már ott tartunk, hogy néhány hónap, és hivatalosan is megalakul az Első Bölcsész Valéta Bizottság. Annyira büszke vagyok!

Ugyanakkor kicsit fáj is, és félek is. Nem tőlük, tudom, hogy jók lesznek, és mindent, amit kaptak, át fogják adni. Azoktól félek, akik majd 5-10 év múlva ott állnak, és talán ismerni sem fogják a gyökereiket, és még csak nem is feltétlenül emiatt; amiatt, hogy szégyenkeznem kell majd miattuk. Mert elfelejtik, hogy kik ők, és elfelejtenek minket is.
Talán ez vezetett oda, hogy olyat tettem, amit utoljára ha jól emlékszem akkor még elsőévesként itt: korán felébredtem, megszállt az ihlet, és nem hagytam elsuhanni, hanem írtam egy felszólalást a Tisztségátadóra. Már most. Azt hiszem, ez tényleg jó lett!

Elromlott a hűtőnk a múlt héten. Pénteken kihívtuk a szerelőt, ki is jött egy fiatal srác, azt mondja be kéne vinni, elszállítsák, vagy bevisszük? Hát mondom attól függ, mi baja, na mindegy, lényeg a lényeg, hogy inkább vettünk újat, ma, náluk. Még pénteken mondtam a főnöknek, hogy hétfőn szólok vissza neki, mi lesz a hűtővel.

Ma reggel 9:25-kor fel is hívott, hogy akkor mi legyen. Mondtam, akkor szállítsa ki (ilyen hóba nem megyünk olyan messzire, meg szánhúzó lókutyák se vagyunk hogy a hátunkra kötve hozzuk el). Azt mondta, délre ideérnek vele, mondom az szuper, 2-re kell mennem órára. 1 után hívtam őket, hogy akkor most hol van már a hűtő? És a főnökúrnak akkor sikerült rájönnie, hogy a röpke pár óra alatt nem csak hogy a nevem, de a telefonszámomat és címemet is elhagyta... szóval bediktáltam neki, szuper, háromnegyed 2-kor jön a srác, segítsek már neki.

Hát én gondoltam jó arc leszek, kinyitom az ajtót. Aha! Fel kellett cipelnem az én derekammal meg az én tüdőmmel a sráccal a hűtőt a 4. emeletre!!! Azt hittem agyvérzést kapok, amikor erre rájöttem, basszus, ha mondja, hogy nekünk kéne felhozni, akkor szervezek embert! Szóval ezzel a pingpongomat sikeresen kiváltottam (arra mentem volna 2-kor) és ezután jött a többi meglepetés:
a srácnál se pénz, se számlatömb. Na mondom no way hogy ilyen gyökér legyen valaki, de közben meg mégis, hát ott állt előttem!
Mondom neki, hogy akkor forduljon egyet a számlával, és kifizetem. Hívja a főnököt, hogy beszéljem meg vele, mondom ilyen nincs... oké, beszélek a főnökkel, erre közli, hogy az nem úgy megy, üljek be a kocsiba a srác mellé és menjek be a számláért.

Na mondom jó kör lesz, a tegnapi gyilkos hajlamom áldozata ezzel sikeresen ki is jelölte magát első számú potenciális prédának. Lesétálunk, beülünk, odaérünk, srác telefonál az asszonyával, én meg bemegyek a szervízbe mentális kapával-kaszával-vasvillával, hogy na majd most megkapod a magadét te rohadék, aztán meg ledermedtem úgy ahogy voltam, mert ott állt velem szemben egy kétszer akkora nem-az-idén-barnult ember, mint én. Én nem vagyok rasszista igazán, de úgy befogtam a pofámat, hogy még az adataimat is inkább activityzni akartam neki, amit a számlára írjon, csak aztán rájöttem, hogy ezt a címet még rímbe szedni se tudnám. Szóval kislattyogtam a buszmegállóba, és felszálltam a következőre inkább.

Annyi pozitívum van a sztoriba, hogy hazafelé még beugrottam boltba, és szembe jött velem a munka. :D Az egyik nyáron telefonálgattam egy nőnek, időpontokat egyeztettem, aztán kérdezte, érdekelne e telefonálás: ügyfelekkel kérdőívet kitöltetni, mennyire elégedettek (vagy inkább nem). Hát mondom naná, ez nem akkora szopás orális kielégítés, mint az időpont egyeztetés. Azt mondta, majd még keres.

Szóval ma reggel felkeltem, és már nem is fájt (szinte egyáltalán) a becsípődött derekam, úgyhogy gyorsan össze is kaptam magam, és valamiért nem túl nagy lelkesedéssel, de nekiindultam a napnak. Facebookot még megnéztem, kaptam üzenetet Nórától egy olyan hírrel, ami máris feldobta a napomat: valakiről. :P
Szóval elindultam a buszra, majdnem késve, de mégis időben, aztán át a vonatra, és útközben jó kis zenéket hallgattam Ákostól a rossz kis mp3 lejátszómon (Angel keressél már egy javítósboltot!) és aztán odaértem. Meglepő módon nem Ashleykét találtam meg először, hanem Jimniet, de nagyon megörültem neki, szóval így is jó lett, és aztán befutott Ash, meg Alexa. Elmentünk a Burger Kingbe, ahol jó sokszor megmondtam a tutit Jimnek mert bunkó volt, de azért ezen mind a négyen egészen jól szórakoztunk. Kisült, hogy akkor is vicces vagyok, amikor valójában nem... hát jó. :D Aztán átmentünk a teaházba, már Cassievel is, és ott voltak a többiek már páran. Réka-Béka megint nem ismert meg :( de azért már egyre jobban bírhat, mert igen hamar rám mosolygott (ahhoz képest, hogy tábor után amikor először látott kellett hozzá vagy két óra - és az is nagy szó volt, mert már este volt, ő nyűgös, én meg idegen). Megkapta a szülinapi ajándékát utólag, egy kis mondókás könyvet, amit jelenleg még inkább Milena meg Krisztián tud használni, de azért remélem majd megtetszik a kisasszonynak. ^^
Úúú, hát Dollal rengeteget röhögtünk szokásunkhoz híven. Mindig félreérti, amit mondok, és kiforgatja, és aztán azt mondja, én teszem ezt, de most mindenki láthatja az igazságot (MUHAHA Dolcsiiiii! :D). "Ebből majd tanulsz, te kis (buzi) szemüveges!" Igaz? :D
Egyesületi ülés, én lettem az Elnök. Tudom, tudom, nem nagy dolog, de nekem az. ^^ Örülök neki! :) Aztán lehet annyira nem fogok, ha könyvelőt váltunk és utazgatnom kell hozzá, de egyelőre örülök. :D
Ashleyke lett a harmadik elnökségi tag, szóval utána már szabadfoglalkozás volt, el is kezdtünk mindjárt játszani. Jimnie persze csalt! Akkor is csalt, ez így van feketén fehéren! Pedig ha nem csal, akkor azt a gyilkosost is én nyerem, így csak a következőt sikerült. Senki nem gondolta, hogy kétszer egymás után én leszek a gyilkos, még Alexa se aki pedig a játékvezető volt, de hát nagy a befolyásom, na! XD

Játszottunk, hülyéskedtünk, röhögtünk, aztán befutott Hidoi is, szerencsére abból a körből hamar kiszavaztak (és együtt mentünk Alexával a halálba *.*) így tudtunk kicsit beszélgetni. Nagyon jó volt, kellett már a lelkemnek a tali, ilyenkor mindig újra és újra rájövök, mennyire szeretem ezeket az embereket. <3

Az egyik 200 HUF-os sorsjegy, amit nem nevezek meg Black Jack most duplán nyerhet, mert össze kell gyűjteni a nyeretleneket és vissza kell küldeni. Na, hát én tegnap vettem, és nyertem vele 1000 HUF-ot *.* Ma visszamentem, beváltottam egy sorsjegyre, a többit elkértem. Aztán a beváltottat megint beváltottam egy sorsjegyre röhögve, és mondtam a lottóslánynak, hogy tuti most csak nyerők vannak, hogy a nyeretlennel is lehet nyerni, azt mondta tanúsíthatja, hogy nem. Az aktuálisat megint beváltottam egy másikra, majd azt megint, végül, mivel egyedül voltam a lottózóban, inkább elkértem az árát, és eljöttem, szerintem már ki lehetett tőlem. XD
Szóval Jimnie tanácsa ellenére én továbbra is inkább sorsjeggyel próbálok 10 milliót nyerni (ráadásul ennek annyi a főnyereménye), nem mással.

Bárcsak minden napom ilyen szerencsés lenne idén! O.O

Sokáig halasztottam ezt a posztot, de muszáj volt. Eléggé szíven ütött ugyanis a dolog. Mostanában mondjuk elég sokszor van, hogy felidegesítenek, és akkor leszanálom azt, akit érek, vagy aki felidegesített. Mea culpa érte, próbálom magam moderálni, de egyszerűen rossz nézni, ami a világban történik 'élet' címszóval, és ahogy az emberek viselkednek egymással az még hányingerkeltőbb, és így időnként elgurul a gyógyszerem, ahogy felhalmozódik a sok szenny.

Tehát: TDK. A sajátos nevelési igényű gyerekekről írtam. Ott kezdődik a sztori, hogy amikor a leadási határidő volt, akkor értem haza Milenáéktól. Nem, nem zavartattam magam, mivel már előre elmondták az infót, hogy az csak egy kb. ajánlott dátum. Ez volt október közepe, valójában a végéig lehetett leadni. Már ez önmagában felháborító szerintem, hogy ilyet megenged magának az iskola. Oké, egy-két napos csúszásra még én is azt mondom, hogy belefér, na de fél hónap?! Ez azért már mindennek a teteje, így én is meg tudtam volna csinálni a kutatásomat (csak sajna későn kaptam az infót).
Leadási határidő hétfői nap volt, előtte szombaton mentem Milenáékhoz, és azelőtt két héttel elkezdtem már levelezni a konzulensemmel, és küldtem neki, amivel megvoltam. Nem nagyon mondott rá semmit, csak, hogy találkoznunk kell. Ezt sikerült is beszerveznie nekem péntekre(!!!!), amivel alapvetően nem lett volna problémám, már kész voltam a dolgozattal, ami kutatási terv lett, mert azt mondta, azt is le lehet adni.
Igen ám, de akkor olyan szinten belekötött a dolgozatomba, és olyan szinten lehúzta, hogy egy nap alatt át kellett írnom a dolgozatom FELÉT! Áh, nem voltam ideges, és akkor még utána is kritizálta, mit javítsak. Miért nem lehet egyszerre elmondani, egyszer???
Legalább a hétvégém jó volt, de a lényeg: leadtam a dolgozatot, és el is jött az a bizonyos novemberi nap, amikor elő kellett adni.
Négyen pályáztunk a mi szekciónkban, a másik három dolgozatnak ugyanaz a tanár volt a konzulense, nekem pedig egy másik. Természetesen a zsűriben nem lehet konzulens, azért eljöttek minket megnézni.
A külső és belső bírálat alapján a 3. helyen voltam, és még utána volt az előadás. Mindannyiunk között pár pont különbség volt mindössze, tehát elég sokat nyomott a latban az előadás. Úgy éreztem, elég jól sikerült az előadás, és a barátnőm, aki az 1. helyen volt is azt mondta (Szilvinek megjegyzés: Nóri volt az :D ), hogy megijedt, hogy én leszek az 1.
Hát, nem lettem. Végeztünk, elindultunk hazafelé, majd hallottam, hogy a zsűritagok azt mondták a másik három doga konzulensének (ugye aki egy személy volt) hogy maradjon bent, eldöntik a sorrendet. Na itt gurult el a gyógyszer! Rettentően felháborodtam, hogy ezt mégis hogyan képzelik?! Nyilván nem véletlen nincs konzulens a zsűriben, erre őt meg ott tartják, amikor döntenek! Szangvinikus vagyok: az igazságtalanságot tűröm szinte legkevésbé!

Akkor már tudtam, hogy minden esélyem elúszott... és igazam lett. Én lettem az utolsó. És tudom, hogy az a tanárnő beleszólt a végeredménybe, mert Nóri miatta nem jutott országosra, holott 1. helyezett lett. Ezek után úgy döntöttem, hogy én ezzel a bandával soha többé nem vagyok hajlandó egy ilyen versenyen együtt dolgozni! És akkor még közli a konzulensem, hogy jobb volt az előadás, mint várta... köszi szépen, tehát elindított úgy a versenyen, hogy nem is hitte, hogy elég jó...
És mielőtt még valaki azt hinné, hogy csak a versenyszellem, és az igazságtalanság az, ami miatt háborgok: a nyertesek pénzjutalomban részesülnek. Nem mondom, hogy eleresztik őket anyagilag, de azért tízezren felül kap mindhárom.

Úgyhogy ezek után, ha ilyenbe belefogok, azt csak a volt pszichológia tanárommal leszek hajlandó, mert tudom, hogy ő megbízható, jó szakember, és nem fog így megszívatni a dolgozattal, mint a mostani konzulensem, aki meg még győzködne, hogy folytassam a kutatást. Ezek után?!

Mindenki kérdezi, amikor szóba kerül, hogy miért nem jövünk ki... és aztán amikor elmondom, hogy mert egy kiállhatatlan vénasszony, aki imádja a szarkavarást, akkor látom rajtuk, hogy nehezen tudják elhinni. Nem nagyon értik, pedig... tényleg nem láttam még csak hozzá hasonló embert se. Ahogy egész Vásárhely se, ebben biztos vagyok. Hétvégi gyöngyszemek. (Az M lesz ő.)

*Vasárnap reggel csörög a telefon. Fél 9-kor. Kétszer, nem vettem fel, harmadjára már igen.*
M: Úgy döntöttünk apáddal, hogy eljöttök ebédelni, mert reggel rosszul voltam, és nem mentem árulni.
Én: *számol-számol* Oké, akkor majd megyek.
M: Hát de ne gyere ám későn!
Én: Jó, majd megyek!
Én: Legkésőbb fél 12-re itt legyél!

*Odaértem, elmentem az ebédért.*
M: Nem mondtad, hogy adjanak kenyeret?
Én: Nem mondtad, hogy mondjam.
M: De, mondtam!
Én: Nem, csak azt mondtad, van benne zacskó, abba majd adnak, és hogy már összevesztél velük, hogy nem szoktak.

*Ebéd előtt pakoljuk az asztalt.*
M: Na, terítsél meg, hozzál nekem is széket, ott van a szobaajtó mellett!
Én: Légyszíves, köszönöm, csicska hopp! *motyog*

*Ebéd után a szobában a kedvenc részem. Ülünk az ágyon és már marhára meguntam hogy ugráltat.*
M: Na, eredj, hozd át a másik szobából a villogót.
Én: Mi a varázsszó?
M: *néz nagy szemekkel*
Én: Mondd a varázsszót!
M: Mi az?
Én: Nem tudod mi a varázsszó, komolyan?
M: Nem tudom, mi az.
Én: Hát akkor a villogó ott marad.
M: *néz értetlenül*
Én: Azt mondtad, menjek, hozzam át a villogót.
M: Menjél, hozd át a villogót!
Én: És nem tudod, mi a varázsszó? Légyszíves!
M: Légyszíves!
Én: Normális emberek ezt szokták használni.
M: És én mi vagyok, hülye?!
Én: Akkor úgy mondom, udvarias emberek.

Csak lenne már így... *sóhaj*
Szóval akarom mondani, voltam táborbaaaan! Igen, a varázslósban (már ez azoknak, akik nem a varázslósok és olvasnak (1, maximum 2 ember?). Nagyon jó volt, élveztem rettentően, bár a végén azért már jönni akartam. Semmi más okból, mint a fáradság, és a konfliktusok, amik meg lelkileg fárasztottak el.
Rájöttem, miért szeretem ennyire ezt a bandát: mert igazán önmagam lehetek, anélkül, hogy bárki elítélne emiatt (kis túlzással). És arra is rájöttem, hogy ez nem mehetne így, ha 365 napot lennéne együtt egy évben, szóval kezdem elfogadni, hogy bizony a tábor 10 nap, a legjobb az évben, pont azért, mert csak 10.
Úgy érzem, idén már tényleg számított a véleményem, meg szervezőként is jobban kivettem a részem a dolgokból, mint 2 éve (tavaly 3 napra mentem le táborba, vagy annyi se inkább...) szóval ennek külön örültem. Tetszett, hogy tetszettek a programok a többségnek, és dühöngtem az óráim után, de ennek egy része saját hülyeség. Szóval lényegtelen, azt, hogy én hülye vagyok, majd lejátszom magammal.
Rájöttem arra is, kétségtelenül a táborban-utána, bár nem csak emiatt, hogy az utóbbi egy évben (főként) nem voltam valami jó barát. Bár nem csak rajtam múlott, és ezzel nem mentegetőzni akarok dehogynem. 
Ma értem vissza Dunaújvárosba, a buszon meg Élt egy négert énekeltem magamban, meg azt a dalt, amiben mindig van egy ház. :D Aztán Dzsungel könyvét hallgattam séta közben, és eszembe jutott, hogy átkölthetném... kétségtelenül a Minden Varázslat átköltött dal miatt. Azt imádom, az egyik kedvencem! :) Maxi respect érte Rabbotnak!
Ja, tök furcsa, hogy Nikinek szólítanak. Hogy nem Szia, Angel vagyok, hanem Szia, Niki vagyok... pff. Annyira megszoktam, annyira szeretem, hogy totál fura volt otthon is, még anyukámtól is (persze Willtől táborban furább, de hát na... azért anyukám mindig így hívott! XD)
Szóval eldöntöttem, hogy jobb barát leszek. Remélem, a másik felek is vevők lesznek erre, mert ugyebár kettőn áll... én pedig kifejezetten utálom az egyoldalú dolgokat (hülye eridonos/griffendéles oroszlán).
Loptam egy képet Petrától, ami nagyon tetszik *.*

Mit mondjak? Nem hozott sok újdonságot. Jó volt a szülinapom! :) Soksok köszöntést kaptam, végül meglett a 150. Furcsa érzés, hogy ha nem is túllihegve, de ennyi ember gondol rám annyi erejéig, hogy felhívjon, írjon egy üzenetet, vagy valami. Jó érzés. :)
Egész nap pakoltam, és készülődtem, ami nagyon jó volt, lefoglalt. Plusz zenéket hallgattam, mint ez is, az egyik legjobb szerintem, nagyon tetszik. ^^
http://www.youtube.com/watch?v=rEc8rGonrQw&feature=player_embedded&fmt=34
Csak így tudom megmutatni, mert ez a béna blogspot máshogy nem hajlandó. :D
Kaptam Tamási szeletet Milenáéknál, ami még mindig isteni! Sőt, Rékától még esti mosolyt is kaptam úgyhogy nagyon különlegesnek érezhettem magam. :)
Ezen kívül meg akivel azt hittem, majd megoldja a problémámat az, hogy írni fog, hát... elég nagy csalódás volt ismételten. Majdcsak belejövök már... mert hogy ez nem oldotta meg azt, hogy nem beszélünk. Ugyanis azon kívül, hogy boldog születésnapot, nem volt hajlandó velem szóba állni. Hát, majd lesz valami... egyelőre tábor van kilátásba, nagyon szorosan előttem. :)

Éééés kijött! ^^ Már elénk a buszmegállóba, miután megnéztük pénteken a HP 7/2-t a moziba. Fúú, én imádtam. *.* Az elejétől kezdve borzongtam a végéig. És már amikor Dobby sírját mutatták, elsírtam magam. És még utána is vagy kétszer a film alatt. Naaaagyon jó, imádom, tényleg méltó az egész film és könyvsorozathoz szerintem. *.*

Szóval mindezek, és Sirius teaházas kiakadás után Csigabigázás. Ilyet kapott tőlem Ő, és Dani, és Meggymag:


Én csináltam! ^^ Ja és eldöntöttem, hogy gyártok még. Mert jó, és tetszik, és élveztem csinálni . :) Babanapló egyébként.

Szóval másnap legénybúcsús-lánybúcsús-kertipartys izé volt, élveztem! :D
Kis szösszenetek: igyál 3/4 3-ig; tokatorna; várom már, hogy lefeküdjünk XD; a pasi pasija meg a csaj csaja; alvás helyett gondolkozás; persze, hogy nem hallod mert nem néztél oda XD; mindenen röhögés; húzóra ivás; gecica XD; cuki kutyi *.*; nem kérek bocsánatot, de bocsánat; macskának lepkevadászat; buzikör XD; rámozdult a **** a csajomra;  Dani mindenkire haragszik; orosz vodka ami ukrán. Kb ennyi jutott eszembe! XD