Tegnap-ma volt. Nagyon rég éreztem már ilyet, amit most: 8-kor kezdtünk, 2 után valahogy feküdtem le aludni, és már fél 7 óta fent vagyok.
A Szakestély nagyon-nagyon jó volt, benne volt a 10, de talán az 5 legjobb Szakestélybe számomra, amin eddig voltam. Az apróságok ellenére, amik nem mentek zökkenőmentesen is így van ez, mert nem (csak) ezen múlik a dolog.
Furcsa látni őket, akiket kereszteltem így, hogy már "ekkorák". Olyan érzés lehet ez, mint amikor az anya nézi ahogy a gyerekei felnőnek, hát igen, ez történik folyamatosan, és olyan nehezen tudom elhinni, nem rég még Műszaki Tanár fórum volt arról, hogy hogyan tovább, aztán szakot alapítottunk, most meg már ott tartunk, hogy néhány hónap, és hivatalosan is megalakul az Első Bölcsész Valéta Bizottság. Annyira büszke vagyok!

Ugyanakkor kicsit fáj is, és félek is. Nem tőlük, tudom, hogy jók lesznek, és mindent, amit kaptak, át fogják adni. Azoktól félek, akik majd 5-10 év múlva ott állnak, és talán ismerni sem fogják a gyökereiket, és még csak nem is feltétlenül emiatt; amiatt, hogy szégyenkeznem kell majd miattuk. Mert elfelejtik, hogy kik ők, és elfelejtenek minket is.
Talán ez vezetett oda, hogy olyat tettem, amit utoljára ha jól emlékszem akkor még elsőévesként itt: korán felébredtem, megszállt az ihlet, és nem hagytam elsuhanni, hanem írtam egy felszólalást a Tisztségátadóra. Már most. Azt hiszem, ez tényleg jó lett!

Az egyik 200 HUF-os sorsjegy, amit nem nevezek meg Black Jack most duplán nyerhet, mert össze kell gyűjteni a nyeretleneket és vissza kell küldeni. Na, hát én tegnap vettem, és nyertem vele 1000 HUF-ot *.* Ma visszamentem, beváltottam egy sorsjegyre, a többit elkértem. Aztán a beváltottat megint beváltottam egy sorsjegyre röhögve, és mondtam a lottóslánynak, hogy tuti most csak nyerők vannak, hogy a nyeretlennel is lehet nyerni, azt mondta tanúsíthatja, hogy nem. Az aktuálisat megint beváltottam egy másikra, majd azt megint, végül, mivel egyedül voltam a lottózóban, inkább elkértem az árát, és eljöttem, szerintem már ki lehetett tőlem. XD
Szóval Jimnie tanácsa ellenére én továbbra is inkább sorsjeggyel próbálok 10 milliót nyerni (ráadásul ennek annyi a főnyereménye), nem mással.

Bárcsak minden napom ilyen szerencsés lenne idén! O.O

Csak lenne már így... *sóhaj*
Szóval akarom mondani, voltam táborbaaaan! Igen, a varázslósban (már ez azoknak, akik nem a varázslósok és olvasnak (1, maximum 2 ember?). Nagyon jó volt, élveztem rettentően, bár a végén azért már jönni akartam. Semmi más okból, mint a fáradság, és a konfliktusok, amik meg lelkileg fárasztottak el.
Rájöttem, miért szeretem ennyire ezt a bandát: mert igazán önmagam lehetek, anélkül, hogy bárki elítélne emiatt (kis túlzással). És arra is rájöttem, hogy ez nem mehetne így, ha 365 napot lennéne együtt egy évben, szóval kezdem elfogadni, hogy bizony a tábor 10 nap, a legjobb az évben, pont azért, mert csak 10.
Úgy érzem, idén már tényleg számított a véleményem, meg szervezőként is jobban kivettem a részem a dolgokból, mint 2 éve (tavaly 3 napra mentem le táborba, vagy annyi se inkább...) szóval ennek külön örültem. Tetszett, hogy tetszettek a programok a többségnek, és dühöngtem az óráim után, de ennek egy része saját hülyeség. Szóval lényegtelen, azt, hogy én hülye vagyok, majd lejátszom magammal.
Rájöttem arra is, kétségtelenül a táborban-utána, bár nem csak emiatt, hogy az utóbbi egy évben (főként) nem voltam valami jó barát. Bár nem csak rajtam múlott, és ezzel nem mentegetőzni akarok dehogynem. 
Ma értem vissza Dunaújvárosba, a buszon meg Élt egy négert énekeltem magamban, meg azt a dalt, amiben mindig van egy ház. :D Aztán Dzsungel könyvét hallgattam séta közben, és eszembe jutott, hogy átkölthetném... kétségtelenül a Minden Varázslat átköltött dal miatt. Azt imádom, az egyik kedvencem! :) Maxi respect érte Rabbotnak!
Ja, tök furcsa, hogy Nikinek szólítanak. Hogy nem Szia, Angel vagyok, hanem Szia, Niki vagyok... pff. Annyira megszoktam, annyira szeretem, hogy totál fura volt otthon is, még anyukámtól is (persze Willtől táborban furább, de hát na... azért anyukám mindig így hívott! XD)
Szóval eldöntöttem, hogy jobb barát leszek. Remélem, a másik felek is vevők lesznek erre, mert ugyebár kettőn áll... én pedig kifejezetten utálom az egyoldalú dolgokat (hülye eridonos/griffendéles oroszlán).
Loptam egy képet Petrától, ami nagyon tetszik *.*

Mit mondjak? Nem hozott sok újdonságot. Jó volt a szülinapom! :) Soksok köszöntést kaptam, végül meglett a 150. Furcsa érzés, hogy ha nem is túllihegve, de ennyi ember gondol rám annyi erejéig, hogy felhívjon, írjon egy üzenetet, vagy valami. Jó érzés. :)
Egész nap pakoltam, és készülődtem, ami nagyon jó volt, lefoglalt. Plusz zenéket hallgattam, mint ez is, az egyik legjobb szerintem, nagyon tetszik. ^^
http://www.youtube.com/watch?v=rEc8rGonrQw&feature=player_embedded&fmt=34
Csak így tudom megmutatni, mert ez a béna blogspot máshogy nem hajlandó. :D
Kaptam Tamási szeletet Milenáéknál, ami még mindig isteni! Sőt, Rékától még esti mosolyt is kaptam úgyhogy nagyon különlegesnek érezhettem magam. :)
Ezen kívül meg akivel azt hittem, majd megoldja a problémámat az, hogy írni fog, hát... elég nagy csalódás volt ismételten. Majdcsak belejövök már... mert hogy ez nem oldotta meg azt, hogy nem beszélünk. Ugyanis azon kívül, hogy boldog születésnapot, nem volt hajlandó velem szóba állni. Hát, majd lesz valami... egyelőre tábor van kilátásba, nagyon szorosan előttem. :)

Félelmetes, hogy amikor már azt hinném, múlik, mindig kiderül, hogy mégsem. Szakestélyen voltam, beszélgettem egy éjszakán át, nagyon-nagyon sokat. És ezek a beszélgetések bekerülnek azok közé a beszélgetések közé, amik ritkán adatnak az embernek. Amik meghatározók ilyen vagy olyan okból. Fontosak, vagy azért, mert fontos, akivel beszélgetsz, vagy, mert fontos, amiről beszélgetsz. Vagy egyszerűen csak jó. És ez most nagyon jó volt!
Egy számomra fontos személytől egy számomra fontos ajándékot kaptam. Olyan felbecsülhetetlen félét, már tudom, mit érzett, amikor én is hasonlót adtam neki...
Boldog vagyok! :)