Tegnap dupla meglepetés történt: elmentem Pestre BK talira (előtte nap találtam ki, szóval annyira már nem voltam meglepett XD) és mivel előtte este döntöttem el, hogy megyek, így csak Alexának és Milenának szóltam, szóval én voltam a meglepetés vendég. ^^
Felkeltem fél 7-kor, aztán a nagy készülődésemmel lekéstem a buszt, ami a vonathoz vitt volna. Szóval mentem egyel később, de akkor már kigyalogoltam az állomásra (laza 40 perces séta), aztán végre odaértem. Leszálltam Kelenföldön, mert vágányzár volt, szóval onnan a 49-es villamossal irányoltam át az Astoriára, ahová jött értem Hidoi. Jó hír: következőnek már tudni fogom az utat! :D
Mire odaértem, addigra kisült, hogy már senki nem lepődik meg, mert kitalálták, hogy én jövök az adott irányból... na mindegy. Meglepődtem, hogy milyen sok ember van (és hogy milyen sok eddig ismeretlen... legközelebbi talin már lehet, hogy miattam kell majd névtanulós játékot játszani ?! O.o )
Befutottak Milenáék, meg Ashley, aki meglepődött, jeeeee! :D Ő volt az egyik célpontom a meglepetéssel, szóval végülis fél sikerélmény volt. ^^
Nagyon jól éreztem magam a találkozón, Leonak meglepően narancssárga haja van (<3) Jimnie pedig időről-időre lenyűgöz azzal, hogy fejből idézi a blogomon elhangzottakat és az adataimat. (Mint például a lakcímem. A születési dátumomat is tudod fejből? XD)
A tali Hidoinál végződött, de én még hamarabb is figyeltem, szóval figyelem figyelem! Aki legközelebb négyszemközt akar velem beszélgetni, az tépjen sorszámot! XD Totál vicces volt, hogy ahová ültem, előbb-utóbb mindig ott termett a banda nagy része. :D Ezt táborban is megfigyeltem már (Napcsi imádott is első táborunkban, ahol mindig tele volt a szobánk, ha bent voltam, és a mellettem lévő ágyon aludt XD ). Szóval tök jó volt újra megfigyelni (aki meg így nem tudta elmondani amit szeretett volna, attól bocsi, msn elérhető vagyok.;) ).
Elindultam hazafelé, kiderült, hogy fél órával elnéztem a vonatindulást, így elértem. :D A járgány késett 10 percet, szóval addig elszórakoztam az állomáson. Ja, de előtte még a villamoson, hát... nem nagyon szeretnék többé ezen a villamoson utazni. A következő párbeszéd zajlott le egy nő és egy férfi között:
(Nő): -Ne leheljél rám légyszíves!
(Férfi): -Miért, hát én alkoholista vagyok. Az is baj, hogy őszinte vagyok?!
Szóval felszálltam a vonatra, erre berobban mellém három nemanaponbarnult kölyök. Az egyik megszólít, hogy leülhetnek-e, a másik meg, hogy merre megy a vonat. Olyan hangszínen, ami annyira passzolt a kinézetéhez, mint a kék a sárgához, iszonyúan vékony hangja volt (mutált, gondolom, de áh) úgyhogy majdnem kiröhögtem, mert azt hittem, hogy csak szórakozik velem. Aztán azért válaszoltam, és jól tettem, mert kiderült, hogy nem viccelt, tényleg ilyen a hangja.
Szépen elindultunk, ők beszélgettek, én nevetgéltem rajtuk (velük együtt, szóval ez egy jó pont volt) aztán kiosztották maguk között a kamu, de érvényes diákigazolványokat. Osztották szorozták, kinek melyik legyen, utána meg úgy csináltak, mint ha aludnának, hát a kalauz annyira nem röhögött, ráadásul azt hitte, velem vannak, én meg mondtam, hogy nem, semmi közöm hozzájuk. Szóval "felébresztette" őket, azok meg elkezdtek jópofáskodni (csak nem voltak viccesek) és a végén a kalauz közölte (mert az egyik nem akart fizetni) hogy a következőnél leszállhatnak. Na a legidősebb közülük, aki volt vagy 17, ez előtt már elkezdte mondani, hogy most már ne hülyéskedjenek, stb, de már mindegy volt. És lenéniztek! Aztán amikor szóltam érte, akkor meg meglepődtek, hogy 22 vagyok... Érden leszálltak. Én meg röhögtem tovább magamban rajtuk. Számomra mókás volt, de ha én lettem volna a kalauz, akkor tuti nem lett volna kedvem röhögni...
