Elromlott a hűtőnk a múlt héten. Pénteken kihívtuk a szerelőt, ki is jött egy fiatal srác, azt mondja be kéne vinni, elszállítsák, vagy bevisszük? Hát mondom attól függ, mi baja, na mindegy, lényeg a lényeg, hogy inkább vettünk újat, ma, náluk. Még pénteken mondtam a főnöknek, hogy hétfőn szólok vissza neki, mi lesz a hűtővel.

Ma reggel 9:25-kor fel is hívott, hogy akkor mi legyen. Mondtam, akkor szállítsa ki (ilyen hóba nem megyünk olyan messzire, meg szánhúzó lókutyák se vagyunk hogy a hátunkra kötve hozzuk el). Azt mondta, délre ideérnek vele, mondom az szuper, 2-re kell mennem órára. 1 után hívtam őket, hogy akkor most hol van már a hűtő? És a főnökúrnak akkor sikerült rájönnie, hogy a röpke pár óra alatt nem csak hogy a nevem, de a telefonszámomat és címemet is elhagyta... szóval bediktáltam neki, szuper, háromnegyed 2-kor jön a srác, segítsek már neki.

Hát én gondoltam jó arc leszek, kinyitom az ajtót. Aha! Fel kellett cipelnem az én derekammal meg az én tüdőmmel a sráccal a hűtőt a 4. emeletre!!! Azt hittem agyvérzést kapok, amikor erre rájöttem, basszus, ha mondja, hogy nekünk kéne felhozni, akkor szervezek embert! Szóval ezzel a pingpongomat sikeresen kiváltottam (arra mentem volna 2-kor) és ezután jött a többi meglepetés:
a srácnál se pénz, se számlatömb. Na mondom no way hogy ilyen gyökér legyen valaki, de közben meg mégis, hát ott állt előttem!
Mondom neki, hogy akkor forduljon egyet a számlával, és kifizetem. Hívja a főnököt, hogy beszéljem meg vele, mondom ilyen nincs... oké, beszélek a főnökkel, erre közli, hogy az nem úgy megy, üljek be a kocsiba a srác mellé és menjek be a számláért.

Na mondom jó kör lesz, a tegnapi gyilkos hajlamom áldozata ezzel sikeresen ki is jelölte magát első számú potenciális prédának. Lesétálunk, beülünk, odaérünk, srác telefonál az asszonyával, én meg bemegyek a szervízbe mentális kapával-kaszával-vasvillával, hogy na majd most megkapod a magadét te rohadék, aztán meg ledermedtem úgy ahogy voltam, mert ott állt velem szemben egy kétszer akkora nem-az-idén-barnult ember, mint én. Én nem vagyok rasszista igazán, de úgy befogtam a pofámat, hogy még az adataimat is inkább activityzni akartam neki, amit a számlára írjon, csak aztán rájöttem, hogy ezt a címet még rímbe szedni se tudnám. Szóval kislattyogtam a buszmegállóba, és felszálltam a következőre inkább.

Annyi pozitívum van a sztoriba, hogy hazafelé még beugrottam boltba, és szembe jött velem a munka. :D Az egyik nyáron telefonálgattam egy nőnek, időpontokat egyeztettem, aztán kérdezte, érdekelne e telefonálás: ügyfelekkel kérdőívet kitöltetni, mennyire elégedettek (vagy inkább nem). Hát mondom naná, ez nem akkora szopás orális kielégítés, mint az időpont egyeztetés. Azt mondta, majd még keres.