Sokáig halasztottam ezt a posztot, de muszáj volt. Eléggé szíven ütött ugyanis a dolog. Mostanában mondjuk elég sokszor van, hogy felidegesítenek, és akkor leszanálom azt, akit érek, vagy aki felidegesített. Mea culpa érte, próbálom magam moderálni, de egyszerűen rossz nézni, ami a világban történik 'élet' címszóval, és ahogy az emberek viselkednek egymással az még hányingerkeltőbb, és így időnként elgurul a gyógyszerem, ahogy felhalmozódik a sok szenny.
Tehát: TDK. A sajátos nevelési igényű gyerekekről írtam. Ott kezdődik a sztori, hogy amikor a leadási határidő volt, akkor értem haza Milenáéktól. Nem, nem zavartattam magam, mivel már előre elmondták az infót, hogy az csak egy kb. ajánlott dátum. Ez volt október közepe, valójában a végéig lehetett leadni. Már ez önmagában felháborító szerintem, hogy ilyet megenged magának az iskola. Oké, egy-két napos csúszásra még én is azt mondom, hogy belefér, na de fél hónap?! Ez azért már mindennek a teteje, így én is meg tudtam volna csinálni a kutatásomat (csak sajna későn kaptam az infót).
Leadási határidő hétfői nap volt, előtte szombaton mentem Milenáékhoz, és azelőtt két héttel elkezdtem már levelezni a konzulensemmel, és küldtem neki, amivel megvoltam. Nem nagyon mondott rá semmit, csak, hogy találkoznunk kell. Ezt sikerült is beszerveznie nekem péntekre(!!!!), amivel alapvetően nem lett volna problémám, már kész voltam a dolgozattal, ami kutatási terv lett, mert azt mondta, azt is le lehet adni.
Igen ám, de akkor olyan szinten belekötött a dolgozatomba, és olyan szinten lehúzta, hogy egy nap alatt át kellett írnom a dolgozatom FELÉT! Áh, nem voltam ideges, és akkor még utána is kritizálta, mit javítsak. Miért nem lehet egyszerre elmondani, egyszer???
Legalább a hétvégém jó volt, de a lényeg: leadtam a dolgozatot, és el is jött az a bizonyos novemberi nap, amikor elő kellett adni.
Négyen pályáztunk a mi szekciónkban, a másik három dolgozatnak ugyanaz a tanár volt a konzulense, nekem pedig egy másik. Természetesen a zsűriben nem lehet konzulens, azért eljöttek minket megnézni.
A külső és belső bírálat alapján a 3. helyen voltam, és még utána volt az előadás. Mindannyiunk között pár pont különbség volt mindössze, tehát elég sokat nyomott a latban az előadás. Úgy éreztem, elég jól sikerült az előadás, és a barátnőm, aki az 1. helyen volt is azt mondta (Szilvinek megjegyzés: Nóri volt az :D ), hogy megijedt, hogy én leszek az 1.
Hát, nem lettem. Végeztünk, elindultunk hazafelé, majd hallottam, hogy a zsűritagok azt mondták a másik három doga konzulensének (ugye aki egy személy volt) hogy maradjon bent, eldöntik a sorrendet. Na itt gurult el a gyógyszer! Rettentően felháborodtam, hogy ezt mégis hogyan képzelik?! Nyilván nem véletlen nincs konzulens a zsűriben, erre őt meg ott tartják, amikor döntenek! Szangvinikus vagyok: az igazságtalanságot tűröm szinte legkevésbé!
Akkor már tudtam, hogy minden esélyem elúszott... és igazam lett. Én lettem az utolsó. És tudom, hogy az a tanárnő beleszólt a végeredménybe, mert Nóri miatta nem jutott országosra, holott 1. helyezett lett. Ezek után úgy döntöttem, hogy én ezzel a bandával soha többé nem vagyok hajlandó egy ilyen versenyen együtt dolgozni! És akkor még közli a konzulensem, hogy jobb volt az előadás, mint várta... köszi szépen, tehát elindított úgy a versenyen, hogy nem is hitte, hogy elég jó...
És mielőtt még valaki azt hinné, hogy csak a versenyszellem, és az igazságtalanság az, ami miatt háborgok: a nyertesek pénzjutalomban részesülnek. Nem mondom, hogy eleresztik őket anyagilag, de azért tízezren felül kap mindhárom.
Úgyhogy ezek után, ha ilyenbe belefogok, azt csak a volt pszichológia tanárommal leszek hajlandó, mert tudom, hogy ő megbízható, jó szakember, és nem fog így megszívatni a dolgozattal, mint a mostani konzulensem, aki meg még győzködne, hogy folytassam a kutatást. Ezek után?!
Tehát: TDK. A sajátos nevelési igényű gyerekekről írtam. Ott kezdődik a sztori, hogy amikor a leadási határidő volt, akkor értem haza Milenáéktól. Nem, nem zavartattam magam, mivel már előre elmondták az infót, hogy az csak egy kb. ajánlott dátum. Ez volt október közepe, valójában a végéig lehetett leadni. Már ez önmagában felháborító szerintem, hogy ilyet megenged magának az iskola. Oké, egy-két napos csúszásra még én is azt mondom, hogy belefér, na de fél hónap?! Ez azért már mindennek a teteje, így én is meg tudtam volna csinálni a kutatásomat (csak sajna későn kaptam az infót).
Leadási határidő hétfői nap volt, előtte szombaton mentem Milenáékhoz, és azelőtt két héttel elkezdtem már levelezni a konzulensemmel, és küldtem neki, amivel megvoltam. Nem nagyon mondott rá semmit, csak, hogy találkoznunk kell. Ezt sikerült is beszerveznie nekem péntekre(!!!!), amivel alapvetően nem lett volna problémám, már kész voltam a dolgozattal, ami kutatási terv lett, mert azt mondta, azt is le lehet adni.
Igen ám, de akkor olyan szinten belekötött a dolgozatomba, és olyan szinten lehúzta, hogy egy nap alatt át kellett írnom a dolgozatom FELÉT! Áh, nem voltam ideges, és akkor még utána is kritizálta, mit javítsak. Miért nem lehet egyszerre elmondani, egyszer???
Legalább a hétvégém jó volt, de a lényeg: leadtam a dolgozatot, és el is jött az a bizonyos novemberi nap, amikor elő kellett adni.
Négyen pályáztunk a mi szekciónkban, a másik három dolgozatnak ugyanaz a tanár volt a konzulense, nekem pedig egy másik. Természetesen a zsűriben nem lehet konzulens, azért eljöttek minket megnézni.
A külső és belső bírálat alapján a 3. helyen voltam, és még utána volt az előadás. Mindannyiunk között pár pont különbség volt mindössze, tehát elég sokat nyomott a latban az előadás. Úgy éreztem, elég jól sikerült az előadás, és a barátnőm, aki az 1. helyen volt is azt mondta (Szilvinek megjegyzés: Nóri volt az :D ), hogy megijedt, hogy én leszek az 1.
Hát, nem lettem. Végeztünk, elindultunk hazafelé, majd hallottam, hogy a zsűritagok azt mondták a másik három doga konzulensének (ugye aki egy személy volt) hogy maradjon bent, eldöntik a sorrendet. Na itt gurult el a gyógyszer! Rettentően felháborodtam, hogy ezt mégis hogyan képzelik?! Nyilván nem véletlen nincs konzulens a zsűriben, erre őt meg ott tartják, amikor döntenek! Szangvinikus vagyok: az igazságtalanságot tűröm szinte legkevésbé!
Akkor már tudtam, hogy minden esélyem elúszott... és igazam lett. Én lettem az utolsó. És tudom, hogy az a tanárnő beleszólt a végeredménybe, mert Nóri miatta nem jutott országosra, holott 1. helyezett lett. Ezek után úgy döntöttem, hogy én ezzel a bandával soha többé nem vagyok hajlandó egy ilyen versenyen együtt dolgozni! És akkor még közli a konzulensem, hogy jobb volt az előadás, mint várta... köszi szépen, tehát elindított úgy a versenyen, hogy nem is hitte, hogy elég jó...
És mielőtt még valaki azt hinné, hogy csak a versenyszellem, és az igazságtalanság az, ami miatt háborgok: a nyertesek pénzjutalomban részesülnek. Nem mondom, hogy eleresztik őket anyagilag, de azért tízezren felül kap mindhárom.
Úgyhogy ezek után, ha ilyenbe belefogok, azt csak a volt pszichológia tanárommal leszek hajlandó, mert tudom, hogy ő megbízható, jó szakember, és nem fog így megszívatni a dolgozattal, mint a mostani konzulensem, aki meg még győzködne, hogy folytassam a kutatást. Ezek után?!
