Juhé! Van albi, már biztos, csak még az nem, hogy pontosan hol. Annál a főbérlőnél fogok bérelni, ahol tavaly nyáron laktam. Már csak az a kérdés, hogy melyik lakásában. :D
Remélem, a többi dolgom is elkezd rendeződni. Nem vagyok kibékülve ezzel a felettébb problémás, feje tetejére állt életemmel...
Ez meg, hogy elhiggyem: 

Gratulálok annak a sötétlelkű hülye kurvának, akinek egy hét alatt sikerült eldöntenie, hogy ó, hát ő már mégse keres albérlőtársat. Kurva jó, csak nekem meg két nap múlva nem lesz hol laknom! -.-
Annyira felelőtlenek az emberek... ja és persze napoig kell kergetnem, hogy el óhajtsa köpni magát, hogy tárgytalan a dolog.
Rohadt életbe!

Lassan fogom magam, és hazamegyek. És aki ismer, az tudja, hogy ez mit jelent... elegem van, egyszerűen már nagyon! :(

Egyszerűen nem értem, hogy amikor nekem lenne szükségem segítségre, és támaszra, akkor miért nincsenek mellettem a barátaim. Azok a barátaim, akikre számítok, mert ők is számíthattak rám, és azt hittem, ez kölcsönös... miért vagyok mindig egyedül, miért nincs, aki segítene elviselni a fájdalmat és a terheket. Tudom, hogy erős vagyok, de ettől még nem muszáj megvárni, hogy agyonnyomjanak a kőhalmok, amiket folyamatosan rám dobálnak. Egyszerűen belefáradtam, hogy mindig mosolyogjak, hogy mindig én legyek az erős, a legyőzhetetlen, a sebezhetetlen, aki mindent kibír. Nem vagyok szuperhős, és nem bírok ki mindent, és én is érzem a fájdalmat, a keserűséget, a félelmet, hogy nincs egy biztos hátterem, és hogy kellene segítség. De nincs... mert ami lenne, aki lenne, az is száz, vagy több kilóméterre van.

"Csak néztem a szemét...ujjaimmal azt játszottam az asztal alatt, hogy körbe körbe sétálok az égszínkék íriszen. Ő volt az aki rám talált... Egyáltalán nem állt szándékomban... de marcipán íze volt a lelkének..."

 

Félelmetes, hogy amikor már azt hinném, múlik, mindig kiderül, hogy mégsem. Szakestélyen voltam, beszélgettem egy éjszakán át, nagyon-nagyon sokat. És ezek a beszélgetések bekerülnek azok közé a beszélgetések közé, amik ritkán adatnak az embernek. Amik meghatározók ilyen vagy olyan okból. Fontosak, vagy azért, mert fontos, akivel beszélgetsz, vagy, mert fontos, amiről beszélgetsz. Vagy egyszerűen csak jó. És ez most nagyon jó volt!
Egy számomra fontos személytől egy számomra fontos ajándékot kaptam. Olyan felbecsülhetetlen félét, már tudom, mit érzett, amikor én is hasonlót adtam neki...
Boldog vagyok! :)