A mai napodat Varázslat hatja át.
Borostyán - kiváló teljesítmény, boldogulás

Gyógynövény és futónövény. Az ódon házak falán találod. Jelképezi a boldogulást, a szellemi felkapaszkodást, a lelki ellenállókészséget. A borostyán makacs növény, szorosan tapad a falhoz, ellenáll a viharoknak és a szélnek. Ez a makacs büszkeség segít most Téged ebben az élethelyzetben. Mivel a borostyán örökzöld növény, a halhatatlanság, örökkévalóság szimbóluma is. A mulatozás, a baráti kötelék, a függőség jelképe is lehet. A férfiasságot, a fiatalságot, az életörömöt is jelenti. Negatív értelme kártékony, élősködő jellegéből adódik, ugyanis a fatörzset körbevevő borostyán a fa pusztulását okozza - így egyben az ostoba, fojtogató ragaszkodás szimbóluma: az éltető fa nélkül saját maga is elpusztul.

Szerelmi üzenete: A tartós kapcsolatot birtoklás, élősködés jellemzi. Hiányzik a bizalom. Ne zaklassátok egymást telefonhívásokkal, féltékenykedéssel! Párkeresőknek titkos hódoló, vagy egyoldalú szerelem.

Ezt mondja neked:

Üzeni, hogy ne telepedj rá társadra, barátaidra, ismerőseidre, szomszédainkra.
Vizsgáld meg kapcsolataidat, gondold át, nem terhes-e neked, vagy nem telepszel-e túlságosan valakire.
Mivel a borostyán az elismerés jelképe is, azt is vedd észre, hogy miért érdemelsz dícséretet.
Erre is gondolj: Petőfi, Arany Jánoshoz írott versét olvasd: „Más csak levelenként kapja a borostyánt, / S neked rögtön egész koszorút kell adni." Ha ma borostyánt látsz, tépd le és préseld le egy levelét.

Tegnap dupla meglepetés történt: elmentem Pestre BK talira (előtte nap találtam ki, szóval annyira már nem voltam meglepett XD) és mivel előtte este döntöttem el, hogy megyek, így csak Alexának és Milenának szóltam, szóval én voltam a meglepetés vendég. ^^
Felkeltem fél 7-kor, aztán a nagy készülődésemmel lekéstem a buszt, ami a vonathoz vitt volna. Szóval mentem egyel később, de akkor már kigyalogoltam az állomásra (laza 40 perces séta), aztán végre odaértem. Leszálltam Kelenföldön, mert vágányzár volt, szóval onnan a 49-es villamossal irányoltam át az Astoriára, ahová jött értem Hidoi. Jó hír: következőnek már tudni fogom az utat! :D

Mire odaértem, addigra kisült, hogy már senki nem lepődik meg, mert kitalálták, hogy én jövök az adott irányból... na mindegy. Meglepődtem, hogy milyen sok ember van (és hogy milyen sok eddig ismeretlen... legközelebbi talin már lehet, hogy miattam kell majd névtanulós játékot játszani ?! O.o )
Befutottak Milenáék, meg Ashley, aki meglepődött, jeeeee! :D Ő volt az egyik célpontom a meglepetéssel, szóval végülis fél sikerélmény volt. ^^
Nagyon jól éreztem magam a találkozón, Leonak meglepően narancssárga haja van (<3) Jimnie pedig időről-időre lenyűgöz azzal, hogy fejből idézi a blogomon elhangzottakat és az adataimat. (Mint például a lakcímem. A születési dátumomat is tudod fejből? XD)
A tali Hidoinál végződött, de én még hamarabb is figyeltem, szóval figyelem figyelem! Aki legközelebb négyszemközt akar velem beszélgetni, az tépjen sorszámot! XD Totál vicces volt, hogy ahová ültem, előbb-utóbb mindig ott termett a banda nagy része. :D Ezt táborban is megfigyeltem már (Napcsi imádott is első táborunkban, ahol mindig tele volt a szobánk, ha bent voltam, és a mellettem lévő ágyon aludt XD ). Szóval tök jó volt újra megfigyelni (aki meg így nem tudta elmondani amit szeretett volna, attól bocsi, msn elérhető vagyok.;) ).

Elindultam hazafelé, kiderült, hogy fél órával elnéztem a vonatindulást, így elértem. :D A járgány késett 10 percet, szóval addig elszórakoztam az állomáson. Ja, de előtte még a villamoson, hát... nem nagyon szeretnék többé ezen a villamoson utazni. A következő párbeszéd zajlott le egy nő és egy férfi között:
(Nő): -Ne leheljél rám légyszíves!
(Férfi): -Miért, hát én alkoholista vagyok. Az is baj, hogy őszinte vagyok?!

Szóval felszálltam a vonatra, erre berobban mellém három nemanaponbarnult kölyök. Az egyik megszólít, hogy leülhetnek-e, a másik meg, hogy merre megy a vonat. Olyan hangszínen, ami annyira passzolt a kinézetéhez, mint a kék a sárgához, iszonyúan vékony hangja volt (mutált, gondolom, de áh) úgyhogy majdnem kiröhögtem, mert azt hittem, hogy csak szórakozik velem. Aztán azért válaszoltam, és jól tettem, mert kiderült, hogy nem viccelt, tényleg ilyen a hangja.
Szépen elindultunk, ők beszélgettek, én nevetgéltem rajtuk (velük együtt, szóval ez egy jó pont volt) aztán kiosztották maguk között a kamu, de érvényes diákigazolványokat. Osztották szorozták, kinek melyik legyen, utána meg úgy csináltak, mint ha aludnának, hát a kalauz annyira nem röhögött, ráadásul azt hitte, velem vannak, én meg mondtam, hogy nem, semmi közöm hozzájuk. Szóval "felébresztette" őket, azok meg elkezdtek jópofáskodni (csak nem voltak viccesek) és a végén a kalauz közölte (mert az egyik nem akart fizetni) hogy a következőnél leszállhatnak. Na a legidősebb közülük, aki volt vagy 17, ez előtt már elkezdte mondani, hogy most már ne hülyéskedjenek, stb, de már mindegy volt. És lenéniztek! Aztán amikor szóltam érte, akkor meg meglepődtek, hogy 22 vagyok... Érden leszálltak. Én meg röhögtem tovább magamban rajtuk. Számomra mókás volt, de ha én lettem volna a kalauz, akkor tuti nem lett volna kedvem röhögni...

Sokat gondolkodtam az utóbbi időben, hogy mi legyen, de végül úgy döntöttem, hogy megint lesz nyuszim. :)

Tegnap-ma volt. Nagyon rég éreztem már ilyet, amit most: 8-kor kezdtünk, 2 után valahogy feküdtem le aludni, és már fél 7 óta fent vagyok.
A Szakestély nagyon-nagyon jó volt, benne volt a 10, de talán az 5 legjobb Szakestélybe számomra, amin eddig voltam. Az apróságok ellenére, amik nem mentek zökkenőmentesen is így van ez, mert nem (csak) ezen múlik a dolog.
Furcsa látni őket, akiket kereszteltem így, hogy már "ekkorák". Olyan érzés lehet ez, mint amikor az anya nézi ahogy a gyerekei felnőnek, hát igen, ez történik folyamatosan, és olyan nehezen tudom elhinni, nem rég még Műszaki Tanár fórum volt arról, hogy hogyan tovább, aztán szakot alapítottunk, most meg már ott tartunk, hogy néhány hónap, és hivatalosan is megalakul az Első Bölcsész Valéta Bizottság. Annyira büszke vagyok!

Ugyanakkor kicsit fáj is, és félek is. Nem tőlük, tudom, hogy jók lesznek, és mindent, amit kaptak, át fogják adni. Azoktól félek, akik majd 5-10 év múlva ott állnak, és talán ismerni sem fogják a gyökereiket, és még csak nem is feltétlenül emiatt; amiatt, hogy szégyenkeznem kell majd miattuk. Mert elfelejtik, hogy kik ők, és elfelejtenek minket is.
Talán ez vezetett oda, hogy olyat tettem, amit utoljára ha jól emlékszem akkor még elsőévesként itt: korán felébredtem, megszállt az ihlet, és nem hagytam elsuhanni, hanem írtam egy felszólalást a Tisztségátadóra. Már most. Azt hiszem, ez tényleg jó lett!

Bizony. 7 hónapja...

22 éves, alig használt torkomat és jobb fülemet elcserélném egy újabbra, egészségesebbre.

Hús íze van a húsnak! A csokinak meg csoki! A joghurtnak meg joghurt! Finom, ízes a tea! Normális, itthoni ruhában vagyok, nem pizsibe! Végre!!! *.*