A meló szar. Alapvetően szeretném, de rohadt gyors vagyok, és az elmúlt napok statisztikája alapján sikerült pont úgy belőniük a darabbért, hogy még a 3600-at se keressem meg a melóval. Nem akarok tovább itt dolgozni. Sikerült összebalhéznom a du-os csoportvezetővel is, amit ugyan lerendeztünk, de akkor is. Nekem ez így nem jó, hogy még a minimumot se érem el az adatrögzítésben. Legalábbis az egyik napon, amiről van statisztikánk, és már számít is, azon nem sikerült (jó, mondjuk csak 8-ig voltunk). Az előtte napomon felidegesítettek, akkor nem is akartam normálisan dolgozni, de az még órabéres szerződéssel volt. Keresek mást, hátha találok.

Nagyon fárasztó a 8 óra munka, 3-4 óra utazás naponta, de mostanában legalább a buszon már tudok aludni. Alig tudom mellette elintézni a dolgaimat, de azért szeretném én ezt, ha tudnék is vele tényleg pénzt keresni. Meglátjuk.

És amikor a barátságaim egy része rendbe jönni látszik, akkor persze, hogy egy másik emberben meg csalódom. Pedig megígérted, hogy nem így lesz!

Blogolok. A múltkor utaztunk a lakótársammal az egyik iskolaszövetkezetbe mentünk, szóval fent vagyunk a tömött villamoson, és a bácsi megszólal:
-Át kéne menni a másik oldalra... mer' a kocsmába indulok.-
Mindezt ilyen kedves, elnéző, bohókás Dumbledore-os stílusban, hát ha lett volna hely tuti, hogy összegörnyedve röhögök.

Találtam Pesten munkát, betanulok még, az ONYF-nek kell rögzíteni adatokat. Darabbéres, elméletileg, gyakorlatilag még órabér van azon szerencséseknek, akiknek már van. Nekem nincs, a betanulásért nem jár. Tetszik, annyira nem monoton, és nem is hajtják ki belőlünk a lelket.

Ében rohadt édi! :D Végre láttam rajta először a napokban, hogy szeret kint lenni, a nappali volt az áttörés, elugrándozott, aztán most már a szobámban is ki mer jönni a ketrecből, és a parkettától se fél. Amúgy a felemelést meg utálja. Ma nagyokat pattogott a szőnyegen, majd levideózom nektek!^^

A HP 5. részénél tartok már, azt szoktam a buszon olvasni miközben járok fel Pestre, szóval így gyorsan lehet vele haladni.

Ma a meleg annyira betett már, hogy tisztára hülye voltam, és csodás szóviccekkel fárasztottam Lököttet, a lakótársamat (tőlem van a neve) mint pl.:
Kinyúlt a nyúl / Benyúlt a nyúl (ez a lefeküdt / felkelt megfelelője)
Mondtam neki, hogy megy a vihar vele kistescóba. Azt mondja utána, hogy jó lesz ha már esni kezd, én meg, hogy ja, akkor mehet a vihar a Tescóba. Tudom, tudom, hogy nem vicces, de hát na! XD

Ma voltam vizsgázni, egy élmény volt. A tárgy neve Felnőttoktatási rendszerek. Egész évben semmit nem tanultunk kb, csak hegeszteni, a tanár képtelen volt másról beszélni, ha meg mégis csendben volt, akkor fél órán keresztül kereste a dokumentumot, amit meg akart nyitni. Ráadásul mindezt csütörtök délután... hát mondanom se kell hogy az esetek 80%-ában messze elkerültem az óra környékét is. De nem baj, nekem 5-ös kell a köztársasági ösztöndíjhoz, majd én vizsgázok!
Bemegyek, közli, hogy akkor leszek szíves 10 percet beszélni a felnőttoktatásról. Na a szürkeállományom hátsó szegletéből előkapartam valamit, amit az elmúlt két napban olvastam (ja, túlzásba vittem a készülést) és azt elkezdtem neki mondani. Az esetek egy részében gőzöm nem volt, miről beszélek, sőt, amikor kérdezett, és válaszoltam rá, arról se, de azért én válaszoltam, ne érje szó a ház elejét. Szóval megizzasztott, de végül meglett a jegy. Még megyek majd munkajogból, röpke 70 paragrafust kéne megtanulni... jó esélyem van rá, valóban! -.-

A mai napom egyébként ezen kívül egy rakás ... semmi. Még sz*rnak s nevezném. Képtelen voltam bármi értékelhetőt csinálni egyetlen telefonon kívül amivel bearanyoztam valakinek a napját. Meg még jó néhány napját, szóval a jócselekedetem az végülis megvolt. ^^ Csak magammal is kéne már jót cselekedni.

Ja, múlt vasárnap elvégeztem egy reiki tanfolyamot, nagyon tetszett! *.* Akit érdekelnek részletek, annak a polgárpukkasztás elkerülése végett privátban mesélek, csak szóljon. :)  Azt hiszem ennyi. Megyek, és folytatom tovább a semmi értékelhetőt, ami a Vámpírnaplók újrakezdett részeinek nézésében, a HP5 olvasásában, foci"nézésben", sültkrumplievésben (azt se tudom mikor ettem utoljára), virslisütésben, a nyúlon való röhögésben, és a melegtől való szenvedésben fog kimerülni. Rég volt utoljára, hogy ennyi semmit csináltam egy nap... az utóbbi időben a napjaim megtervezettek voltak, aktívak, pörgősek. Akarom! És azt is, hogy a hisztizhetnék elmúljon. Hátha így, hogy klaviatúrára hánytam, jobb lesz... -.-

Tegnap egy tömegközlekedési katasztrófa voltam, amit nem is tudom pontosan, hogy hogy hoztam össze, de sikerült.
Szóval felkeltem reggel hajnalok hajnalán, de tényleg, FÉL HATKOR, amikor éppen hazatántorognom kellett volna zsenge ifjúkorom örömére valahonnan és lefeküdnöm, de nem, neeem, na lényeg a lényeg: elindultam nagy nehezen az állomásra. Ott voltam 7 órakor. A vonat 7:05-re volt kiírva az I-es vágányra, Cecére ment. A vonat késett. A II-s vágányról indult. A bemondóba nem Cecét mondtak, hanem valami egészen más települést. A vonat 7:12-kor hagyott ott.
Bementem a pénztárhoz, kérdezni váccáp a vonattal. Azt mondja nekem a nő később indul mert a pesti is később indult, 40 perccel. Na hát olyan 8 óra felé már nagyon gyanús volt a helyzet...
Bemegyek (megint) érdeklődni, erre a nő hülyének nézett, mert hogy az a vonat már régen elment. Hát én meg kiakadva hápogtam, hogy de nem arról a vágányról és nem is azt mondták be, szóval tök rendesek voltak és kicserélték a jegyemet (egy drágábbra) szóval utána felhívtam Kaposvárt hogy kések a felvételiről. Ja, ekkor már sírtam, annyira kiakadtam a fáradtság-várakozás-idegeskedés-döbbenet kombótól. Szóval jól indult a nap, nagyon...
Felszálltam a vonatra, el is jutottam felvételizni szépen, oda is értem, bár az épületet nehezen találtam meg, de végül mégis. Nem jutottam tovább a következő fordulóba, viszont azt az indokot mondták (és ez most hülyén fog hangzani) amit vártam, úgyhogy örülök. ^^
Találkoztam egy barátnőmmel, a vonatom meg 17:03-kor indult. Felszálltam rá, de akkor szakadt ránk épp az ég, így késve indultunk. Átszállás Dombóváron, amit "szerencsésen" elnéztem, így megint lemaradtam a vonatról. Jegypénztárba be... és próbáld meg elmagyarázni egy MÁV-os pénztárosnak, hogy adjon már egy kiegészítő jegyet 310 Ft-ról, hogy hazamehess... mert hogy ennyivel került többe megint a jegyem a másik útirányba. Na itt vártam vagy másfél órát, mire sikeresen felszálltam a vonatra valami 20 óra után, aztán Pusztaszabolcson át, és végül 22:28-kor értem Dunaújvárosba. Rohantam, hátha elérek egy buszt ami bejön a városba, és szerencsémre volt is egy 22:30-as indulással kiírva, körmenetes, és 22:31-kor volt a Vasútállomáson. Aha, de NEM TEGNAP! Lekéstem a buszt, ezt már tényleg nem akartam elhinni... ja, ráadásul a telefonom lemerült még útközben, úgyhogy bementem a pénztárhoz, és kértem a nénit, hívjon nekem Fix taxit. Azt mondja annak nem tudja a számát, mindenképpen az kell? Hát mondom az az olcsóbb, de jó akkor a másik is. Azt mondja:
"de biztos van annyi pénze? Nehogy aztán velem akarják kifizettetni..."
Na tisztázzunk valamit. Az, hogy sajnálok a kikúrt taxira kiadni majdnem 1000 Ft-ot arra a néhány km-re amire még a 290 Ft-os buszjegy is rablás, nem jelenti azt, hogy nincs nálam elég pénz, pláne azt, hogy majd vele akarom kifizettetni... gyökér -.-
Aztán nagy nehezen a tudakozóból kinézte a számot, de nem akarta elhinni, hogy az a számuk, szóval még győzködtem 3 percig ("de, tessék elhinni máán, a fixtaxinak nem 0-ra végződik a hívószáma! emlékszem!") és utána véééégre hazaértem. Hosszú nap volt. :)

Ja, és Willel pont elkerültük egymást reggel a vonatállomáson, mint később megtudtuk. Valószínűleg azért, mert olyan dühös voltam, hogy nem tűnt fel, hogy ott van, nem láttam.

Nyúúúúúúl! *.*

Tegnap voltam színházban Ashleykével meg Angelinával meg két barátjukkal. Az Én, József Attilát néztük meg. Annyira nagyon tetszett, hogy egyszerűen képtelen lennék szavakkal leírni... totális, teljes és visszavonhatatlan szerelem köztem és a musical között. Szóval az új szerepálmom is megszületett, a darabban Flórát játszani. *.*

Utána meg Pesten aludtam, és olyan jó volt, sokat-sokat beszélgettünk a lányokkal. Ja, és már elkezdtem ám olvasni a könyvet! ^^
Ma nem mennek a szavak. Egy ilyen katarzis után ez nem is csoda...

Zavart érzek az erőben...

Már le akartam írni egy ideje, de mivel egész félévben rohadtul tróger voltam, így most szakadt minden beadandó a nyakamba, és alig bírok alattuk mozdulni: szóval múlt csütörtökön Pesten voltam, egy frissdiplomásokat és gyakornokokat közvetítő cégnél, állásinterjún. Mármint az lett volna a lényeg, hogy továbbközvetítsenek onnan egy céghez, amihez pontdeéppen passzolok.
Na én szépen megnéztem az útvonaltervezőben, hogy jutok el a Népligetből a VAM Design Centerbe, természetesen metrózás nélkül, inkább a hosszabb úton, hogy legyen esélyem a tömegközlekedésre költendő jegyárat elinni: 1-es villamos, 9-es busz.
Az első buszomat már Pestig lekéstem, mert elég az a 20 perc kiérni, még úgy is, ha nyomtatok - nem volt elég, de védelmemre szóljon, hogy 18-kor már láttam a buszpályaudvart, és a busz nem volt már akkor sehol. Hülye sofőr, aki hamarabb elindult!
Szóval vártam még kitartóan, biztos késik alapon, aztán meg inkább átgyalogoltam a másik megállóba, ahonnan hamarabb indul a következő, és gyorsabban odaér. Útközben még beugrottam boltba is, ráértem, 1 órám volt pluszban, aztán végül csak felszálltam a megfelelő járatra, és oda is értem időben.
Az első feladat nagyon gyorsan pipa volt, azonnal megtaláltam az 1-est (bár azt nem értettem, hogy a hülye útvonaltervező miért akart elvinni egy megállóval arrébb, hogy felszálljak a villamosra, amikor a Népligetnél is fel lehet, na mindegy.)
Felszálltam, leszálltam, rohantam a megfelelő helyre, hogy a 9-es buszra felpattanjak, és pont akkor jött is, oldalán kiírva, Deák Ferenc tér, hát ez kell nekem, felugrottam rá, leültem, de olyan nyomasztó érzésem volt, hogy miért nem mentem inkább egyel később, és néztem meg, biztos ez kell-e nekem. Pár megállót elutazgattam, mire találtam egy szimpatikus embert, akihez hajlandó voltam hozzászólni halkan, mormogva, hogy ne röhögjön rajtam a fél busz ('zmegyadekra?').
Kiderült, hogy rossz irányt választottam. Következő megállóban le, áttévedni a másik megállóba, az út túloldalán (ami mint tudjuk Pesten nem olyan egyszerű), aztán fel a másik 9-esre, és végre jó volt az irány!
Még így is fél órával előbb odaértem, úgyhogy gyorsan megkerestem a mosdót, hogy arcot rajzoljak magamnak, meg átvegyem a magassarkút, mert abban nem tipegtem fel Pestre ugyan, de azért az kell.
Megtaláltam az irodát, meg a kedves gyakornok lányokat, akik segítettek abban, hogy várjak, utána meg felkísértek. Kitöltöttem a személyiségtesztet, majd még egyszer megkérdeztem, úgy kellett-e kitölteni, ahogy megcsináltam, mire a kiscsaj belekavarodott, úgyhogy inkább hagytam. Megérkezett az interjúztatóm, elkezdtünk beszélgetni, fura pasi volt, végül arra jutottunk, hogy most sajnos nem tudnak nekem gyakhelyet találni.

És akkor most jön a számomra fontos rész, figyelem, figyelem, a nyugalom megzavarására alkalmas mennyiségű optimizmus és spiritualitás következik, akit nem érdekel, az NE olvasson tovább!

Szóval a pasinak volt valami képessége, ez tuti, mert időnként mellém nézegetett, mintha az aurámat lesné, meg voltak dolgok, amiket lazán elmondott rólam anélkül, hogy ismert volna valaha, például (és erről nem volt szó) hogy érdekel a spiritualitás.
Azt mondta, mindenképpen a színészettel kéne inkább foglalkoznom, sokkal erősebb bennem ez a dolog (mintha erre teremtettek volna) és kérdezte, kaptam-e már visszajelzést, mondtam, hogy szakembertől nem, és mondta, hogy akkor ő most ebben megerősít. Azt mondta, Dunaújvárosban keressek olyan lehetőséget, ahol össze tudom egyeztetni az előadóművészetet és a HR-t, mondtam, hogy ezt nem egészen értem, de aztán elmagyarázta. Szóval nagyon pozitív beszélgetés volt, jól éreztem magam, és érdekes dolgokat mondott, mintha megint irányba állított volna.
Na ezek után elmentem egyet sétálni, kellett a nagy impulzusra, és elgyalogoltam a nyolckerbe, gondoltam megnézem Hidoit, amiből aztán nem lett semmi végül, mert rájöttem, hogy inkább már hazafelé kéne vennem az irányt. Szóval sétáltam tovább, és rátévedtem arra az útvonalra, ahol vagy 10 antikvárium van egymás mellett. Az egyiknél látom kiírva: ezoterikus könyvek -20%. Ó, hát ez kell nekem, bementem, és pont ráakadtam két kötetre, amit már nagyon régóta keresek, Müller Pétertől egy dráma és egy zenés darab gyűjtemény, a kettő együtt 3000-ért, marha jó vásárt csináltam! Eldöntöttem, hogy ez nem lehet véletlen, mert abban egyébként sem hiszek, és hogy pont előtte való nap küldte anyu, hogy mikor kell mennem felvételizni, az meg aztán pláne nagy egybeesés, szóval húú... de jó lenne! *.*