Daisypath - Personal pictureDaisypath Vacation tickers
Angel
Nem tudom, mi van ma velem, de valami piszkosul nagyon rossz a kedvem. Talán nem aludtam eleget, vagy beteg leszek, vagy más nyavaja, tényleg nem tudom egészen pontosan, de az tuti, hogy már 1-2 hónapja nem éreztem magam ilyen rosszul *lekopog* akkor meg hát a gyász miatt még...
Azt hiszem, ma még ebből vérengzés lesz, csak szóljon be valaki...
Angel
Angyalka: ez a mocskos kis varázsló William már megint átvert!
*DURC


DD | vantatántó?! üzenete:
*mert?
*tépd ki a veséjét

XDXDXDXDXD
Angel
Szóval ma reggel felkeltem, és már nem is fájt (szinte egyáltalán) a becsípődött derekam, úgyhogy gyorsan össze is kaptam magam, és valamiért nem túl nagy lelkesedéssel, de nekiindultam a napnak. Facebookot még megnéztem, kaptam üzenetet Nórától egy olyan hírrel, ami máris feldobta a napomat: valakiről. :P
Szóval elindultam a buszra, majdnem késve, de mégis időben, aztán át a vonatra, és útközben jó kis zenéket hallgattam Ákostól a rossz kis mp3 lejátszómon (Angel keressél már egy javítósboltot!) és aztán odaértem. Meglepő módon nem Ashleykét találtam meg először, hanem Jimniet, de nagyon megörültem neki, szóval így is jó lett, és aztán befutott Ash, meg Alexa. Elmentünk a Burger Kingbe, ahol jó sokszor megmondtam a tutit Jimnek mert bunkó volt, de azért ezen mind a négyen egészen jól szórakoztunk. Kisült, hogy akkor is vicces vagyok, amikor valójában nem... hát jó. :D Aztán átmentünk a teaházba, már Cassievel is, és ott voltak a többiek már páran. Réka-Béka megint nem ismert meg :( de azért már egyre jobban bírhat, mert igen hamar rám mosolygott (ahhoz képest, hogy tábor után amikor először látott kellett hozzá vagy két óra - és az is nagy szó volt, mert már este volt, ő nyűgös, én meg idegen). Megkapta a szülinapi ajándékát utólag, egy kis mondókás könyvet, amit jelenleg még inkább Milena meg Krisztián tud használni, de azért remélem majd megtetszik a kisasszonynak. ^^
Úúú, hát Dollal rengeteget röhögtünk szokásunkhoz híven. Mindig félreérti, amit mondok, és kiforgatja, és aztán azt mondja, én teszem ezt, de most mindenki láthatja az igazságot (MUHAHA Dolcsiiiii! :D). "Ebből majd tanulsz, te kis (buzi) szemüveges!" Igaz? :D
Egyesületi ülés, én lettem az Elnök. Tudom, tudom, nem nagy dolog, de nekem az. ^^ Örülök neki! :) Aztán lehet annyira nem fogok, ha könyvelőt váltunk és utazgatnom kell hozzá, de egyelőre örülök. :D
Ashleyke lett a harmadik elnökségi tag, szóval utána már szabadfoglalkozás volt, el is kezdtünk mindjárt játszani. Jimnie persze csalt! Akkor is csalt, ez így van feketén fehéren! Pedig ha nem csal, akkor azt a gyilkosost is én nyerem, így csak a következőt sikerült. Senki nem gondolta, hogy kétszer egymás után én leszek a gyilkos, még Alexa se aki pedig a játékvezető volt, de hát nagy a befolyásom, na! XD

Játszottunk, hülyéskedtünk, röhögtünk, aztán befutott Hidoi is, szerencsére abból a körből hamar kiszavaztak (és együtt mentünk Alexával a halálba *.*) így tudtunk kicsit beszélgetni. Nagyon jó volt, kellett már a lelkemnek a tali, ilyenkor mindig újra és újra rájövök, mennyire szeretem ezeket az embereket. <3
Angel
Nem gondoltam volna, hogy az előző bejegyzés után ez jön...
Szóval tegnap este rosszul mozdultam. Éreztem én, hogy íííí ezt nem kellett volna, mert fáj, de azután már fájt, vagyis mindegy volt. Becsípődött a derekam. Vonzottam magamba a pozitív energiákat, hogy majd mára elmúlik gyógyszer nélkül - nem tette. Szóval ma reggel felkeltem, gyógyszer be, indulás - ja, és hogy hova? Hát tegnap este olyan 10 körül megtudtam, hogy én ma reggel 8-kor vizsgázom az M36-ban. Ami azért vicces, mert nincs ilyen termünk az M épületben. Mindegy, azért felkeltem, fel se vettem a vizsgát, mert már nem tudtam, de egyébként is csak jegybeíratás.
Szóval felkeltem 7-kor, begyógyszereztem magam, és elindultam, mint egy beszart kérdőjel. M épületbe be, a földszinten végig, van ott 30-as teremtől kezdve 48-asig minden, egyedül melyik hiányzik, na melyik? Igen, bingó, a 36-os. Felmentem az elsőre, mert ott meg van 136. Leültem az egyik székre, és vártam, aztán felhívtam Nórát, mert gyanús volt a helyzet. Azt mondta a buszon van, 10-től lesz a vizsga. Nem, az kizárt, este néztem, 8-tól. Oké, telefon elő (már elől volt) és neten megnéz. Ő volt a gyorsabb: nincs mára vizsga kiírva.
Még szenvedtem egy kört a telefonommal, ami nem engedett belépni a drágalátos Neptunba, úgyhogy lementem utána a DC-be (Diákcentrum) hogy megnézzem. És közben eszembe jutott, hogy ami vizsga már volt azt nem írja ki nekünk. Ez pedig 8 után volt már, amikor néztem, tehát már nem lehetett megnézni a vizsgát. Szóval így nem mentem vizsgázni, hanem hazakullogtam a jegyem nélkül.

Azt hiszem, vissza kéne feküdnöm az ágyba. És ha maradok ebben az állapotban, akkor vasárnap nem fogok tudni Egyesületi Közgyűlésre menni (amiért Milena megöl, aki ha ezt olvassa, akkor még mindig keresem!!!). Szóval ezért nyomom magamba a gyógyszert.

Update 13:54 - rossz helyre küldték, amit rendeltem, az otthoni címemre, pedig direkt elküldtem a nőnek, hogy hova postázza. Epic! Kíváncsi vagyok, mi lesz még estig... -.-
Angel
Az egyik 200 HUF-os sorsjegy, amit nem nevezek meg Black Jack most duplán nyerhet, mert össze kell gyűjteni a nyeretleneket és vissza kell küldeni. Na, hát én tegnap vettem, és nyertem vele 1000 HUF-ot *.* Ma visszamentem, beváltottam egy sorsjegyre, a többit elkértem. Aztán a beváltottat megint beváltottam egy sorsjegyre röhögve, és mondtam a lottóslánynak, hogy tuti most csak nyerők vannak, hogy a nyeretlennel is lehet nyerni, azt mondta tanúsíthatja, hogy nem. Az aktuálisat megint beváltottam egy másikra, majd azt megint, végül, mivel egyedül voltam a lottózóban, inkább elkértem az árát, és eljöttem, szerintem már ki lehetett tőlem. XD
Szóval Jimnie tanácsa ellenére én továbbra is inkább sorsjeggyel próbálok 10 milliót nyerni (ráadásul ennek annyi a főnyereménye), nem mással.

Bárcsak minden napom ilyen szerencsés lenne idén! O.O
Angel
Már kellett, kicsit kevésbé "hivalkodó". Jó, szerintem önmagában az előző se volt az, csak hát amit képviselt, az most annyira nem passzol hozzám. A minden happy és virágok nőnek a talpam alatt amerre járok életérzés valahogy most nem az enyém.
Nem érzem magam rosszul (sőt, amióta eljöttem otthonról, azóta kifejezetten jól vagyok) de azért nem is ugrok ki a bőrömből örömömbe. Szerencsére a szokásos januári mélyhullám az idén nem kísért, bizonyára azért, mert nincs olyan nagyon tél, és sokat süt a nap, meg azért is, mert nem vagyok egyedül az albérletben.
Nem akarom összegezni az előző évemet. Volt, elmúlt, úgy, ahogy... pedig lehet, hogy szükség lenne rá, elvégre sok jó dolog történt, amire talán jó emlékezni, miközben leírom. De nem fogom.
Újévi fogadalmaim vannak, ahogy mindig, aztán majd meglátom, hogy mennyire tartom be. Például megfogadtam, hogy nyerek 10 millió forintot. :D Tudom, hogy hülyén hangzik, meg talán hülyeség is, de valamivel kell szórakoztassam magam a kattogás helyett, ami az otthoniakat illeti. Nem szeretek tehetetlen lenni.
Angel
Tudom, tudom, nagyon régen nem írtam. De nem igazán volt mit, azt hiszem. Vagyis nem, ez így nem igaz, inkább azt mondanám, hogy nem tudtam, hogyan írjam le, és le akarom e. Az agyamnak van egy olyan tulajdonsága, hogy a rossz, nagyon rossz emlékeket törli a fejemből. Csak a fájdalom marad, semmi más, mintha azt az időszakot átvegetáltam volna zombiként. Nem tudnám elmondani a mindennapokat. Csak azt tudom, hogy megtörtént, és fájt, és fontos részleteket. Szóval talán ezért nem akartam leírni, hogy ne legyen, ami emlékeztetne.
Otthon voltam két hetet, a helyzet változik: szarból szarabb. Egyszerűen kezd kikészíteni a tétlenség, pláne, mivel 2 hétig folyamatosan kaptam a nyakamba a problémát, hogy mi a helyzet. Kilátástalan, ha nem tudok 10 milliót, vagy havi 80 ezer körül előteremteni és hazaadni. Aggódom értük, és úgy érzem, hogy nekem kellene megteremteni, amit ők nem tudnak, hogy nem tanulnom kéne, hanem elhúznom dolgozni, és segíteni. De anya hallani se akar erről, apa se igazán rajong az ötletért, és én se. Csak másfél év még túl hosszú idő. Úgyhogy nem tudom, hogy mi is legyen...
A karácsony? Hát, én nagyon próbáltam pozitívan hozzáállni. Tényleg. Csak nehéz, pláne úgy, hogy mamám beteg volt, nagyon, és az orvosok meg egy rakás szart nem érnek. Elment a háziorvosához, hogy valószínűleg kiújult neki az epebetegsége, írja fel azt a gyógyszert, amit kapott, amikor egy éve műtötték epevezeték szűkülettel, vagy hogy mondják ezt. Erre felírt valamit, amitől csak rosszabb lett, és kapott beutalót. De ekkor már több napja kijött belőle minden.
Aztán rávettem karácsonykor, hogy menjen el az ügyeletre, hátha akkor majd kiírják neki. Elmondta a baját, vitte a leleteit, erre mit mondott az a hozzá nem értő szerencsétlen doktornő? Hogy sárga a szeme, lehet, hogy vírus. És beküldte Szegedre. 25-én egész nap vizsgálták szegényt, kiderült, hogy nem vírus. Hazaengedték azzal, hogy menjen be Szegedre a beutalóval majd munkanapon. Bement, kapott is időpontot, mikorra? Január 18!!! Úgy, hogy nem maradt meg benne egy pohár víz se!
Szóval ennek az lett a vége, hogy december 31-én bevitte anya a kórházba, mert rosszul lett. Megvizsgálták, epekő, másnap megműtötték, de még mindig lehetett benne, mert tegnap megint megműtötték, ugyanis ivott egy kis teát és megint görcsölt. És az orvos mit mondott? Legközelebb első nap amikor jelentkeznek a tünetek, rögtön menjen be, és akkor majd hátha kibírja a műtétig... -.- Eszméletlen!