Egyik barátnőm szokta mindig ezt mondani, amikor olyan hangulatom van, hogy bunkó vagyok, vagy nem lehet hozzám szólni, vagy lehet, csak a reakciót zsebre tenni nem...
Ami azért megfontolandó, mert barátból nem sok akad már körülöttem. Talán egy kezemen meg tudnám számolni.
Hogy fáj-e? Néha igen, néha leszarom. Talán most, az újabb csalódás után, ami már nem is fáj, csak megjegyeztem, hogy megtörtént, tényleg le tudom szarni. Vagy talán nem. Remélem igen, jól jönne egy kis érzéketlenség. Nem gondoltam, hogy ezt fogom még gondolni és érezni.

Egyébiránt nagyon jó volt a tábor. Azért is vagyok olyan, mint aki csalánra pisilt, mert nem tudok és nem akarok visszarázódni még a hétköznapokba. Nem tudom, mit akarok. Barátokat akarok... szeretlek titeket! <3 És megfogadtam ismét, hogy sokat fogok tenni bizonyos kapcsolatokért.

Van itt valaki egyáltalán?