Igazából zavar az, hogy a határozott kérésem ellenére kaptam ma legalább 20 üzenetet, vagy többet, hogy boldog névnapot. Könyörgöm, hogy lehetett volna az, amikor ma volt a nagypapám búcsúztatása??? Nem értem, hogy nem gondolnak erre az emberek, de oké, nem gondolnak, de amikor szándékosan, nyomatékosan kérem, hogy NE irkáljanak ilyet, mert nem lesz az, akkor is vannak, akik tesznek rá. Vagy nem veszik a fáradtságot, hogy mielőtt irkálnak, lelapozzanak kicsit... szándékosan tegnap este írtam ki, hogy észrevehető legyen. Mindegy is... nem nagyon érdekel már, nap közben még idegesített.
Nem mondanám egyébként, hogy nagy a változás. Továbbra is hullámokban képes rám törni a zokogás időnként, amikor eszembe jut. És ahogy számoltam, nem lett boldog a napom, akár mit is jósoltak ezzel kapcsolatban. Nem tudom, mikor leszek túl ezen... vagy túl leszek e, vagy egyáltalán. Hiányzik. Rengeteg történet jut eszembe róla, például, hogy amikor legutoljára találkoztunk, akkor tanítottuk mamámnak az aloe vera szót, mert nem tudja kimondani, és mennyit nevettünk. Vagy az, hogy állandóan nevetett valamin, meg bohóckodott. Nagyon sok minden érdekelte, tőlem is mindig kérdezgetett mindenfélét a számítógépekről, vagy ami épp eszébe jutott, és ezt imádtam benne, rengeteg mindenről tudtunk beszélgetni, és mindig érdeklődött. A hagyományőrzés is nagyon tetszett neki, szeretett volna egyenruhában látni. Hát ma abban voltam...
Nagyon féltem a nagymamámat.
Nem mondanám egyébként, hogy nagy a változás. Továbbra is hullámokban képes rám törni a zokogás időnként, amikor eszembe jut. És ahogy számoltam, nem lett boldog a napom, akár mit is jósoltak ezzel kapcsolatban. Nem tudom, mikor leszek túl ezen... vagy túl leszek e, vagy egyáltalán. Hiányzik. Rengeteg történet jut eszembe róla, például, hogy amikor legutoljára találkoztunk, akkor tanítottuk mamámnak az aloe vera szót, mert nem tudja kimondani, és mennyit nevettünk. Vagy az, hogy állandóan nevetett valamin, meg bohóckodott. Nagyon sok minden érdekelte, tőlem is mindig kérdezgetett mindenfélét a számítógépekről, vagy ami épp eszébe jutott, és ezt imádtam benne, rengeteg mindenről tudtunk beszélgetni, és mindig érdeklődött. A hagyományőrzés is nagyon tetszett neki, szeretett volna egyenruhában látni. Hát ma abban voltam...
Nagyon féltem a nagymamámat.
Sírd ki magad rendesen, aztán idővel jobb lesz. Egy idő után már könnybe lábadt szemek nélkül tudsz rá visszaemlékezni.
A nagymamáddal pedig próbálj több időt tölteni, segíteni neki, vagy csak simán vele lenni. Ilyenkor sokat segít a tudat, hogy nem maradt egyedül.
A sokadik névnapos pedig szerintem nem látta a kérést, a felsorolók pedig automatikusan berakták magukhoz a Nikolettákat, ne haragudj rájuk, jót akartak csak rosszul sült el.
Egyébként nekem a születésnapom előtt 3 nappal halt meg apu, mégse vettem zokon a köszöntéseket és még étterembe is elmentünk "megünnepelni", mert az élet sajnos nem áll meg és az elhunyt sem szeretné szerintem, hogy letargiába essenek a szerettei. Nem véletlen van, hogy egyes kultúrákban a gyászolást nem szomorú eseményé hanem vidám mulatság formájában élik meg. Ünnepelik az elhunyt életét, életében tett dolgokat és amit a jövőre hagyott (család pl).
Nem haragszom rájuk, pont ezt írtam, hogy már nem érdekel. Én azt gondolom, hogy az ilyen napok, mint névnap, meg születésnap, arról az emberről kéne, hogy szóljanak, akié, és arról, amit ő szeretne. És ha én nem akarok arra vonatkozó üzeneteket olvasni, hogy legyen boldog napom, akkor ebbe nem belekötni kell, hanem elfogadni, mert ez nem a köszöntőkről kéne hogy szóljon. Ezt nem ellened írom, hanem volt más is, aki belekötött, hogy attól még lehet boldog napom. Nem lett... és ha valaki foglalkozik velem, ha már névnapom van, akkor annak kéne, hogy számítson, hogy mit szeretnék. Azt, hogy ne kívánjon boldog napot, szerintem ez nem nagy kérés.
De úgy látszik, a birka effektus, meg a társadalom elvárási itt is fontosabbak, mint az, hogy én, akinek a neve napja van, mit szeretnék. Egyszerűen ez nem tetszik, ez a hozzáállás, de már nem is érdekel igazából. :)
És köszi a tanácsokat!
Nem abba kötök bele sőt nem is kötök bele, hogy márpediglen igazuk van és legyen boldog napod, mert nem lesz, volt. Hanem egyszerűen csak ne foglalkozz velük úgymond, nem vették észre, van ilyen. Én pont ezért nem szoktam boldog névnapot kívánni, mert ez egy társadalmi elvárás és mondjuk csak nálunk szokás.... A szülinap viszont egyedi és életedben mindegyikből csak egy van. Egyszer van 1, 6, 10, 15, 16, 17, 18, 21, 25, 30, stb szülinapod.
Na jól elkanyarodtam az alapgondolattól. A lényeg, hogy voltak akik csak jót akartak és voltak figyelmetlenek, de ne foglalkozz velük. Nem hiszem, hogy direkt bántani akartak volna.
Az én névnapom pl pont arra a napra esett mikor apunál diagnosztizálták a betegségét, és mire szülinapom lett már nem élt, kissé morbiddá tette így a személyes ünnepeimet. Amíg nem tudod szívből jövően fogadni addig lépj át a köszöntéseken és a probléma megoldva.