-Fújd el! Különben mindent elönt a víz.
Kis, törékeny testét ujjaim közé fogom. Megforgatom, színes fejét tanulmányozom. Fekete. Ez is egy szín, a gyász színe. Miért gyászolunk? Mit, vagy kit gyászolunk? Halottunk után sírunk oly soká, vagy magunkat sajnáljuk könnyeket hullatva éjszakákon át, mert egyedül maradtunk? Önmagunkat, mert egy részünket kiszakították, erőszakkal kitépték belőlünk, és magukkal vitték halottaink?
Önzőek vagyunk? Hiszen az a rész az enyém volt, és én nem engedtem meg az édesanyámnak, az édesapámnak, a barátomnak, a nagynénémnek, a testvéremnek, a gyerekemnek, hogy magával vigye hűvös-halott testével. Nem adtam rá jogot! Mégis megtörténik, minduntalan, amikor egyedül maradunk. Mert nem csak a halottakat gyászoljuk, ó nem! Ugyanúgy siratjuk összetört önmagunkat, amikor elhagy, akit szeretünk. Mondjuk, egy fiatalabbért.
Nincsen semmi különbség. Csak mi vagyunk, és a magányunk. Nem marad más, nem marad senki. Még mi sem maradunk önmagunknak úgy, ahogy előtte. Nem vagyunk ugyanazok, hiszen a lelkünk meghasadt. És elvitte magával a lélekrabló tolvaj. Életfogytig büntetném azért, mert ekkora fájdalmat okozott nekem. És azután magamat is életfogytig büntetném, mert bántottam azt, akit szeretek.
Valóban szeretem? Szerethetem-e úgy, hogy magával vitte –bárhová is ment- azt a részemet, aki az övé volt? Mert ha szeretek valakit, akkor neki adom a részemet. „Ami az enyém, az a tiéd is”, de ne higgyük azt, hogy ez csak élettelen tárgyakra érthető. Enyém a fájdalom, tiéd is a gyötrődésem. Enyém a szeretetem, tiéd is szívem melege. És ha neked adom a lelkem egy részét, és te messzi útra indulsz, az már nem az enyém. Mert ajándékot, mint tudjuk, nem illik visszakérni. És kinek kellene megfakult maga sérülten, és halottan? Az már a tiéd, majd te kezdesz vele, amit szeretnél. Ne add vissza, csak vissza ne add! Mert akkor örökké szeretlek. És sosem hal meg az a részem, aki a tiéd, hacsak én meg nem gyilkolom. Képes vagyok-e megölni? Képes vagyok-e tovább élni, miután belehaltam?
Már csak füst maradt, s egy hamuba fulladt kis szál. Azután, azt is elfújom. Hogy ne jöjjön a víz. Hogy az enyém maradjon a magányom. Csak az enyém.
/2009/
