Zuhogott... Tincsei között csiklandozva gördültek végig a hideg cseppek... Könnyei az esővel keveredve az arcát áztatták... Remegett... Pattanásig feszült idegszálain balettozott a magány... Mikor kerülhetett a csúcsról a mélybe? ... Mikor lett hirtelen enyire sötét? ... Már senki sem fogta a kezét... S nem maradt más neki... Csak a reménye...

Ha valaki tudja, honnan az idézet, kommentelje, legyen kedves!